5.rész- /Sárkányok tüzében/

   Mikorra felébredtem, még senki nem volt talpon, így úgy határoztam, hogy megnézem a vér tartalékom, mivel elég gyöngének éreztem magam. Kinyitottam a bőröndöm, majd a kis táskát kivettem belőle és rájöttem, hogy csak egy tasak vér maradt. Kiemeltem, majd a fogaim belemélyesztve kiittam belőle a vért, a szám megtelt a sós, vasas itallal. Éreztem ahogy az ereimben végigfolyik, majd azok felélednek és felfrissülnek. Miután végeztem, a műanyag zacskót semmivé tettem. A zuhanyok felé mentem, majd az egyik alá beállva megnyitottam a zuhany rózsát. A meleg víz kényeztette a bőröm, ahogy végigfolyt minden testrészemen, nagyon jó érzés volt ahogy minden izmomat ellazította. Ez után felöltözni mentem, felvettem egy fekete farmert, egy bő, bordó pulóvert és egy elegáns bakancsot. Lementem a klubbhelyiségbe olvasni, hogy kicsit elüssem az időd, de ez a tervem megsemmisült, mikor megláttam Jeromeot a kandalló tüzét nézve. Odasétáltam, majd leültem mellé, rám emelte csodálkozó tekintetét.
   - Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdezte álmos arccal. Egészen aranyosan nézett ki, ahogyan majd leragad a szeme a fáradságtól, de az összes figyelmét nekem szenteli.
   - Nem tudtam tovább aludni.-vontam vállat, bár nagyon álmos voltam, nem akartam elaludni, ez az egyik "mellék hatása" a friss vérnek, elálmosít, legalábbis engem nagyon. Főleg mikor egy korán kelés után iszok, ha a nap közepén akkor teljesen fel vagyok pörögve.- Hát te?
   - Velem is ez a helyzet... -habozott majd a szemembe nézett és mintha csak tarkón loccsantották volna egy vödör hideg vízzel, azonnal nagyon éber lett.- Mi lett a szemeddel?!-kérdezte úgy, mintha csak egy hatalmas vágás lenne a homlokom közepén.
   - Semmi különös...-ráztam meg a fejem- Csak egy varázslat, néha működik, néha nem.-vontam vállat, mintha ez olyan mindegy lenne. Nem volt az, de ő jobb ha így tudja.
   - Á, már értem. Te is jössz a Tusára, ugye?-kérdezte, mintha az előbbi dolgot el is felejtette volna.
   - Persze, arra ki nem megy?-mosolyogtam.- Már megvan a ruhád a bálra?
   - Igen, egy fekete dísz talár és egy fehér ing, semmi különös, neked?- csillant fel a szeme, láttam ahogy elképzel engem egy igazán dögös ruhában, és elfordítottam a fejem.
   - Őszintén fogalmam nincs mit veszek majd fel, mert a nővéreim küldik majd el a ruhát. Abban viszont biztos vagyok, hogy gyönyörű lesz.- mosolyogtam aranyosan.
   - Én meg abban, hogy mesésen fogsz kinézni.-bókolt kedvesen. Ha tehettem volna, elpirultam volna. Nagyon jól esett az, ahogyan bókolt, bár szerintem el sem tudja képzelni, mennyire levesz ezekkel a dolgokkal a lábamról.- Majd nézd el nekem, hogy borzalmasan táncolok.-mosolygott egy kis fintorral az arcán, igazán aranyos volt.
   - Nekem te pedig azt,hogy nem csak veled táncolok.-biggyesztettem le ajkaim, hogy megbánást mutassak. Kissé meglepődött, de elfogadta a dolgot.
   Ezek után már kezdtek felébredezni az emberek, ezért Hermionéval a kabátunkat felvéve elindultunk a versenyzők sátrához. Hátul néztünk be, Hermione kissé elragadtatta magát, és Harry nyakába borult, amit az újságíró ügyesen le is kapott. Viktor dühösen pillantott a nőre, aki már írta is le a cikket.
   - Maguk nem lehetnek itt, ide csak barátoknak és csapat társaknak szabad bejönni.-mordult rájuk erős bolgár akcentusával. Az újságíró már akart is volna kimenni, amikor megszólaltam:
   - Ne olyan hevesen, jöjjön csak vissza!-léptem Viktor mellé, majd a fényképező gépet az ujjaim között összemorzsoltam, a pennával és a füzettel együtt.- Jó szórakozást!-vigyorogtam rájuk, majd hátrafordultam Harryhez.- Figyelj oda, tudom, hogy képes vagy rá!-mutattam az arca felé.
   - Jól van, Cherelle, figyelni fogok.-bólintott- De most menjetek, mielőtt Dumbledore kiküld titeket!
   Megfogadva a tanácsát a nézőtérre ültünk Ron mellé. Az első három versenyzőt megtekintve elég egyszerűnek tűnt a feladat, de mikor Harryre ért a sor megijedtünk. Eléggé megrökönyödtünk, mikor megláttuk, hogy majdnem felgyúllt a sárkány tüzében. Elszorult a gyomrom, mikor a sárkány újra Harry után ugrott. Elöttünk Draco, Mostro és Crack ültek, és az utóbbi kettő arról beszélt, hogy Harry még meddig bírja. Ekkor Harry seprűje a fiú alá szállt, majd az elrepítette az iskola épülete felé. A sárkány láncra volt kötve, de ahogyan Harry után kapott, a lánca hangos pattanással elszakadt. A sárkány utána repült, az iskola felé, ezért a többi eseményt nem láttuk. Mindenki csodálkozva próbálta figyelni az eseményeket, egyszer egyszer felhangzott egy moraj vagy valami furcsa zaj. A tömegben érzékelhető volt a feszültség, ahogy mindenki próbált rájönni pontosan mi történik.
   Dracoék arról beszéltek, hogy Harry vajon mikor jön vissza. Crack még fokozta is a dolgot, ezért azt mondta, hogy Harry biztos nem ér vissza, és biztos a sárkány már rég elvitte. Dracon láttam, hogy kevés tartja vissza attól, hogy nyakon csapja. Szívességet akartam tenni neki, ezért megtettem én, szegény fiút úgy tarkón kaptam, hogy három üléssel előrébb került, pont egy Drumstrangos ölében. Kuncogva néztem végig, hogy a bolgár fiú Crack gallérját megfogva emeli fel, aztán elküldi a fenébe. Crack félelmében a fiú karjai közé ájult, ami a bolgárt eléggé meglepte, ezért legurította magáról. Draco és Monstro majd' megpukkadtak a röhögéstől, a szőkeség hátrafordult és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, a szürke szemében pedig teljesen elvesztem, az íriszei kitágultak. Fogalmam nincs, hogy lehet, de mikor meglátom, olyan megnyugtató érzés.
   Egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottunk az iskola felől, majd egy nagy füst gomolyagot. Aztán megláttuk Harryt a seprűjén, s mind megnyugodtunk.
   A klubbhelyiségben minden griffendéles összegyűlt, hogy Harryt ünnepeljék. Az arany tojással a kezében emelték a magasba és ujjongtak neki. Majd mikor kinyitotta a tojást, abból hangos visítás jött ki, mindenki a fülét fogta, de a legjobban mégis engem bántott, a fülem nagyon érzékeny, mivel 1 kilométeres körzetben mindent hallok. Ezért a közelről jövő, hangos visítás felért egy kínzással a fülemnek. Harry gyorsan összezárta a tojást, majd megjelent a színen Ron, és Harryvel leálltak megbeszélni az elmúlt napok történéseit, majd ölelkezve békültek ki. Nagyon jó volt látni, hogy végre nem veszekednek. 

   Az óráim után a könyvtárban töltöttem a szabadidőm. Megígértem Harrynek, hogy segítek neki megfejteni az aranytojás titkát. Még mindig fogalmunk nincsen, hogyan kéne rájönni az üzenetére. A hang, amit a tojás kiadott, hasonló volt egy madár halotti visítására. Nagyon csípte a fülem, e miatt csak kétszer hallgattam meg, valami furcsát keresve benne, hiába. 

   Másnap órák után a hídon setáltunk és töltöttük az időnket megpróbálva valami megoldást találni arra, hogy hogyan is tudjuk megfejteni mi az üzenete a tojásnak, ami egy kisebb betekintést adna a második próbába. Senkinek semmi ötlete nem volt, mind tanácstalanok voltunk és üresnek éreztük a fejünket. Már épp feladtuk volna a dolgot amikor Cedric épp felénk sétált és arrébb húzta Harryt, biztos voltam benne, hogy segíteni fog neki megfejteni a rejtélyt. Mikor a hugrabugos elment, Harry mosolyogva pillantott ránk.
   -Ma fürdőzni fogok!- jelentette ki büszken, mi mind elnevettük magunkat, ám meg mindig zavarodottak voltunk.
   -Dehát mit mondott? Bökd mar ki!- nyaggatta őt Ron, ám Harry elkezdett az iskola fele sietni, hátrafelé csak annyit ordított vissza: -A tanári fürdőben!- nem is kell mondani, mindhármunkat érdekelte mi lehet a tanári fürdőben, ami megoldhatja a problémánk, de biztosak voltunk benne, hogy majd elmondja nekünk amikor rájön ő maga a dologra.
   Addig is sok más elintézni valónk volt, mivel pár nap múlva esedékes a karácsonyi bál és nekünk Hermionéval ma érkezik a ruhánk. Megkért engem, hogy neki is intézzek egy ruhát amit Alice és Rose készítenek ha már az enyém is ők csináljak. Az étkezőben ültünk amikor a telefonom rezgett és Hermionéval ketten egyszerre pillantottunk egymásra izgatottságunkban.
   -Megérkeztek!- kiáltottunk fel egyhuzamban, majd gyors léptekkel kezdtünk kifele menni, hogy találkozzunk Alice-el. Az erdő fele vettük az irányt, mivel ott várt minket, amiatt mert nem akart feltűnést kelteni. Mikor megláttam őt teljes vámpírsebességemmel nekirohantam és a nyakába ugrottam, ez őt nem is lepte meg és erősen visszaölelt.
   -Jaj de hiányoztál Elle!- szorongatott meg, majd Hermione felé fordult és rámosolygott- Alice vagyok, Cherelle nagynénje.- Hermione teljesen el volt bűvölve a szépségtől és a kecsességétől, ám végül csak kinyögte magából a saját nevét és egy 'nagyon örülök'-öt is.
    -Na, na, na, hol vannak a ruhák?- érdeklődtem kíváncsian- Egész nap ezekre vártunk!-csaptam össze a kezeim. Kérdésemre Alice azzal felelt, hogy előkapott két vállfára akasztott gyönyörű ruhát. A szánk tátva maradt mindkettőnknek, mikor megláttuk őket, nem hittem a szememnek és a ténynek, hogy az én ruhámat tartja a kezében. Hermionénak is hasonló gondolatai voltak a saját estélyijével kapcsolatosan. Alice csak nevetett a reakcióinkon, majd az órájára nézett és megcsóválta a fejét.
   -Sietnem kell, de ezeket meg odaadom.- mondta majd a kezembe nyomott két bőröndöt és a vértasakos táskámat, majd a ruhákat is belehelyezte abba a dobozba amibe hozta őket.- Imádlak Elle, remélem nagyon jól fogod erezni magad a bálon, ezt az egész család nevében mondom.- majd egy csókot nyomott a homlokomra és eltűnt. Hermionéval mi is visszasiettünk az épületbe, hiszen akartunk egy főpróbát tartani és jobban szemügyre venni mindent amit Alice hozott nekünk.
   A szobánkba érve már olyan állapotban voltunk mindketten, amit nem lehetett volna leállítani, folyamatosan vigyorogtunk és nem tudtunk egy helyben maradni. Először Hermione próbálta fel a halvány rózsaszín árnyalatú ruháját, ami teljes mértékben kielmelte a haja színét és jól állt a piroskás arcával. Teljesen elvarázsoló volt a kinézete, ám egyben nagyon természetesen is állt neki. Ábrándosan nézett végig magán a tükörben, nem hitt a szemének, hogy ez ténylegesen ő.

   -Gyönyürű vagy.- szólaltam meg végül, ő pedig teljes meglepettséggel fordult hátra és elnyílt ajkakkal nézett rám. Nem tudta mit is mondjon, de az arca mindent elmondott a gondolatai mellett, nem hitte volna, hogy ilyen bókot kap tőlem, ám én tényleg komolyan gondoltam. Végül elmosolyodott.
   -Köszönöm, Cherelle.- mondta szelíden. A ruha ami rajta volt finoman simult alakjához és majdnem a földig ért, voltak vékony pántjai ám mellmagasságban is volt kétfelől ujja, amik fodrokban végződtek. A lenge, vékony anyag könnyű volt és megengedte, hogy kecsesen tudjon mozogni benne, ez elég jól jött Hermionénak, hiszen megnyitó táncolnia kell Viktorral, aki ugyanolyan versenyző, mint Harry. Minden versenyzőnek kötelező részt vennie a megnyitó táncban és Viktor Hermionét hívta el magával, ami számomra nem volt olyan meglepő, hiszen egyértelmű mennyire odavan a lányért a bolgár fiú.- Szerinted tetszeni fog a ruha Viktornak?- kérdezte Hermione teljes ártatlansággal tőlem, én csak elmosolyodtam.
   -Már hogy a fenébe ne tetszene neki? Akinek nem fogsz tetszeni az bolond!- fogtam meg barátnőmet a vállánál, mire ő hatalmas mosolyt varázsolt az arcara.
   -De most már hadd lássuk a te ruhádat is!- újjongott nekem, majd a kezembe nyomta a ruhám.
   Miután felvettem a ruhámat és a cipőt is a tükör elé álltam, ám nem hittem a saját szememnek, gyönyörűnek éreztem magam abban a pillanatban. A ruhámnak nem volt pántja és derék magasságig a felső része teljesen a alakomhoz simul, majd deréktől lefele kissé eláll alakomtól és majdnem a földig ér. A felső réteg vékony anyagot apró gyöngyök díszítik, amik a ruha felső részén sűrűbben vannak és egyre kevesebb lesz a ruha alja felé, ez az egész fehér színben. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen szépnek érezhetem magam. Hermione csak eltátott szájjal bámult a hátamnál rám, majd annyit mondott: -Hűha...
   Mikor megfordultam és felé néztem ő nagy mosollyal nézett rám. -Nem gondoltam, hogy annál is szebb tudsz lenni, mint amennyire eddig voltál, de folyamatosan meglepsz.- a szavai annyira jól estek, hogy meg kellett öleljem őt, szorosan karoltuk egymást jó pár pillanatig és mindkettőnknek ugyanaz volt a fejében: 'alig várom a karácsonyi bált'. 

4.rész- /Összezavarva /

   - Minek köszönhetem a jelenléted?- mosolyodtam el.
   - Az ellenállhatatlanságodnak.- válaszolt hetykén, mintha csak az időjárásról beszélne. Meglepett a kijelentésével. -És annak, hogy meg szeretném kérdezni, eljönnél-e velem a karácsonyi bálra?-mosolygott ártatlanul és kivillantotta az összes fogát, a halvány zöld szemei csillogtak a vágytól. Éreztem a vérében az adrenint, izgult amiatt, hogy igent mondok-e. Igent mondtam volna akkor, ha biztos lennék, vele akarok menni, de ez sajnos nem igaz, van egy fiú, akit jobban szeretném, ha elhívna. Akaratlanul is a madrekárosok felé pillantottam és megláttam a szőke hajat, a világoskék szemeket, ahogyan engem pásztáznak, mintha csak minden rossz mozdulatomra ugrana. Jerome is felé fordult, de a fiú már nem volt ott.
   - Jerome, szívesen elmennék veled, de ha nem haragszol, még gondolkodom rajta.-mondtam neki őszintén, láttam rajta, hogy meglepődik, de nem sokáig foglalkoztatta a dolog.
   - Azért majd időben szólj, hogy ne kelljen egyedül mennem.-kacsintott, és egy féloldalas mosoly kíséretében kiment a teremből. Az emberek csak jöttek-mentek a teremben, egyesek beletették nevüket a Serlegbe, voltak akik csak nézték az eseményeket. Nem éreztem igazságosnak, hogy nem indulhatok a versenyen, hiszen elmúltam már nagyon rég tizenhét. Egy évszázaddal ez előtt történt.
   Hirtelen nyomást éreztem kétfelölről a padon, persze, hogy George és Fred voltak. Mindketten rám emelték a tekintetüket és vigyorogva néztek. A gondolataikat nehéz volt nem meghallani. Feléjük pillantottam és elmosolyodtam.
   - Nem.-közöltem egyszerűen, ők viszont nagy, kutyaszemekkel néztek rám. - Úgysem működne. -erősködtem, szinte biztos voltam abban, hogy Dumbledore rám vonatkozóan is tett egy bűbájt a Kupa köré. A fiúk viszont annyira erősködtek, hogy végül megadóan lelépdeltem a Serleg mellé, a kezembe adták a cédulákat a neveikkel. Tettem egy lépést a Kupa felé, átjutva a korellenörzőn és bedobtam a cédulákat. Azonnal hatalmas zúgolódás lett, hiszen ők úgy tudják nem vagyok tizenhét éves. Egy pillanattal később a Kupából kék fénnyel kirepült két cédula, én meg hátraléptem egyet. Egy mély hang szólalt meg a Serleg belselyéből:
   - Cherelle Cullen, az a szábály amely kimondja, hogy tizenhét év fölött indulhatnak csak a Tusán, rád is érvényes. Még akkor is, ha te nem vagy annyi.- mondta Dumbledore barátságos hangon, kissé elmosolyodtam.
   - Elnézést, professzor úr.- mosolyogtam huncutan. A nagy fény kialudt és csak pislákolt a kék láng. Harry, Ron és Hermione felém fordultak.
   - Még valami amit nem említettél?-vonta fel a szemöldökét Hermione.
   - Attól, hogy vámpír vagyok és elmúltam már egy századja tizenhét, nem jelenti, hogy Dumbledore eszén túljárok.-mosolyogtam. Éreztem Draco pillantásait magamon, hátrafordultam és úgy nézett engem, mintha nem értene semmit az ég-világon. A hűvös tekintetét rám szegezte és mintha csak mágnes lenne úgy vonzott a tekintete. Fogalmam nincs miért húz benne engem valami, de nem is érdekel, ha a sors úgy akarja, hogy az övé legyek, az leszek. S bár néha hiú ábrándok kísértenek, nem fogok rá akaszkodni, azt senki sem szereti.

                         ***

   A professzorok a Serleg termébe soroltak minket, mindenki padokra ülve várta az eredményeket. Dumbledore és a tanári kar mind egymással tanácskoztak, arról, hogy kik lesznek az esetleges versenyzők. Miután mindenki bevonult a terembe, Dumbledore végigvezette a kezét a gyertyák vonalán és azok sorra kihunytak, már csak a Kupa kék, hideg fénye vilagított meg mindent. A professzor felemelte a kezét és az első cédula a kezében landolt.
   Rápillantott aztan elkiáltotta magát: -A Dumstrang versenyzője Victor Krum!- a név hallatan Victor a levegőbe bokszolt örömében. A professzorokhoz sétált és beállt Igor Karkarov elé. A második cetli is kiröppent a Kupából.- A Beaxbatons versenyzője Fleur Delacour!- Fleur örömteljesen elmosolyodott és odaállt Olimpe Maxima mellé.- A harmadik és egyben utolsó versenyző pedig, nem más, mint... -tartott szünetet, míg az utolsó papírka is a kezébe röppent- Cedric Doggory, a Roxfort tanulója!-Cedric elvigyorodott és a barátai lökődésére odasétált McGalagony professzor mellé.
   -Megvannak a versenyzők!- mutatott Dumbledore a három fiatal felé. Valami furcsa erőt éreztem a Trimágus Kupa felől, mintha egy megmagyarázhatatlan dolog lenne készülőben, jól éreztem, mert Piton professzor is azt kezdte el kémlelni. Egy papír fecni szállt ki a Kupából, Piton pedig Dumbledore kezébe adta azt. Dumbledore zavartan pillantott a papírdarabra, aztán elkerekedett a szeme. Ahogy a névre gondolt, nekem is ugyanaz volt a reakcióm, lassan Harry felé pillantottam és kétségbeesetten lestem, hogy mit fog reagálni.
   - Harry Potter.- mondta Dumbledore, kissé megbicsaklott hangon, aztán újra kimondta a nevet, hangosabban. A teremben mindenki kivétel nélkül Harryre nézett. Lassan a vállára tettem a kezem és lágyan meglöktem őt. Még egyszer hátra pillantott és aztán McGalagony professzor mellé állt, aki megynugtató kézmozdulatokkal simított végig a fiú haján, olyan volt neki akár a saját fia. Dumbledore intett egyet a kezével és a kiválasztottak a tanáraikkal együtt vonultak be egy helyiségbe. Azonnal utánuk rohantam, már arról folyt a szó, hogy Harry maga dobta-e a Serlegbe a nevét vagy megkért valakit.
   - Nem kért meg senkit, sőt még csak nem is ő dobta bele.- védtem azonnal, minden szempár rám szegeződött, és a Harryén, Dumbledoreén és McGalagony professzorén kívül mindenki hitetlenkedve figyelt.
   - Hiszek neked, Cherelle.-bólintott az igazgató.
   - Én viszont nem.- fogott bele mondanivalójába Olimpe Maxima kisasszony - Nem hiszem, hogy a kis fruska igazat mondana. Miért bíznánk benne? Hiszen csak egy diák!
   - De a legkiemelkedőbb mind közül, mindenféle képpen.- kacsintott cinkosan Dumbledore, elmosolyodtam.- Teljes mértékben hiszek Cherelle igazában, viszont azt én sem tudom ki dobhatta a nevét a Serlegbe. Ha megkérhetlek próbáld kideríteni ki csinálhatta ezt.- nézett újból rám, bólintottam aztán távoztam.
   Ahogy kiértem, a tömegbe sodródtam, de gyorsan kivánszorogtam és a hálókörzet felé vettem az irányt. A klubbhelyiségbe érve nagy zavart észleltem, tudtam, hogy mind Harryn gondolkodnak. Még a Dumstrangosok is, akik között ott ült Jerome is, selytelmesen nézett zöld íriszeivel, amelyek olyan áthatóak voltak, hogy az ember azt hinné minden titkodat kiolvassa csak a szemedből. Elmosolyodtam mikor csak úgy elpirult. Miért kell olyan csodálatosnak lennie? És miért vagyok olyan szerencsétlen, hogy belezúgtam? A gondolatai biztosan rólam szóltak, mivel a lelki szemei elött én lebegtem, a barna fürtökben végződő hajammal, a türkíz szememmel, vörös ajkaimmal, és nem meglepő módon, pucéran, ahogy felé igyekszek. Megráztam a fejem és próbáltam másra gondolni, de nem ment, mind egyre az volt elöttem, hogy Jerome és én. Döntések közt vergődtem, tanácstalan voltam.
   A könyvet amit kinyitottam már vagy negyed órája bámultam, olvasás nélkül, ez Hermionénak is feltűnt, ezért enyhén meglengette elöttem a kezét. Felé emeltem a tekintetem.
   - Cherelle, téged elhívott valaki a bálra?- kérdezte, a lányokkal éppen erről beszéltek. Tegnap ment végig a sulin a hirdetés, hogy lesz majd egy karácsonyi bál, ami igazából elég távol van, de azért mindenki már készül rá.
   - Igen, de még gondolkozok. Hát titeket?- érdeklődtem egy aranyos mosoly kíséretében. A lányok azonnal mind mesélni kezdtek, hogy ki kit hívott meg, kiről tudják, hogy együtt mennek. Aztán egy komolyabb témára vergődtük magunkat, ha lehet így mondani. A ruha, csupa nagybetűvel, kivilágítva a Broadwayen. Ez amolyan lányos dolog, mindenki a legszebb akar lenni és a legjobb formáját akarja hozni, s bár a fiúk elintézik egy vállrándítással, mi lányok elég sokat vacilálunk ezen.- Nekem Alice elküldi majd a ruhát, mert ő meg Rosalie választják ki, még csak beleszólásom sincs, csak annyi, hogy fehér legyen.- ecseteltem, a lányok pedig minden figyelmüket nekem szentelték, ha lehet így mondani, imádtak. Ahogyan beszéltem, ahogy kinéztem, ahogy viselkedtem, mindent, nem csoda, vámpír vagyok és nem is hibáztattam őket e miatt. Félreértés ne essék, nem az imádatukért voltam velük, hanem, mert nagyon barátságosak és nyíltak voltak velem, az új "fura" lánnyal. Igen, eltelhetett már két napja annak, hogy idekerültem, sok helyen még mindig én voltam a téma, ami kissé zavart.
   A csevejünknek hamar vége szakadt, mert megérkezett Harry a klubbhelyiségbe, azonnal mellé álltam és anélkül, hogy akárkivel egy szót is váltott volna a szobájukba vezettem. Az ajtóban megszólalt:- Azt akarják, hogy résztvegyek, hogy legyek a negyedik bajnok.
   - Te az akarsz lenni?- kérdeztem.
   - Fogalmam sincs, úgy érzem meg kell mutatnom, hogy vagyok olyan jó, mint bárki más közülük, de félek ettől az egésztől. Mi van ha csak lejáratom magam?- fel tudtam fedezni a kétséget a szemében.
   - Te Harry Potter vagy, nem fogod lejáratni magad! Meg fogod mutatni, hogy a te is érsz annyit, mint a neved. Hogy kiérdemelted a rangod és büszke vagy erre, én hiszek benned Harry, ne kelljen csalódnom!- szegeztem rá az ujjam. Csak mosolyogva bólintott, majd bement a szobájukba, én is úgy döntöttem, hogy ideje aludni, ezért a szobánkba mentem. Átvettem egy bő pólót, ami az Emetté volt, aztán befeküdtem aludni.
   Hajnal tájt arra ébredtem, hogy a fiúk szobája felől nagyobb a zaj a megengedettnél, ami a csend. Ezért úgy döntöttem átmegyek "rendet rakni", felkötöttem a hajam és átvonszoltam magam. Az ajtó nyílására mindenki odakapta a fejét, csodálkozva néztek rám.
   - Fiúk, fél öt, miért nem alszotok?- kérdeztem nyújtozkodva.
   - Cherelle, sexi vagy.- kiáltotta oda nekem egy srác. Igaz meglepődtem, mégsem tudtam a fiúnak felróni, hogy hülyeséget mondott, majdnen az egész combom kilátszott. A srácok mind röhögésben törtek ki.
   - Nem erre a válaszra számítottam.- vontam fel a szemöldököm. Neville készségesen válaszolt.
   - Nem vagyunk álmosak, és el akartuk ütni az időt.- felelte szelíden. Elmosolyodtam miközben megforgattam a szemem.
   - Akkor ha megkérhetlek kicsit halkabban tegyétek ezt meg.- néztem végig rajtuk. Jerome újra azokon a dolgokon gondolkodott, és már kezd rossz hatással lenni rám ez a dolog. Miután kimentem a szobájukból csettintettem egyet és megjelent egy kis levél Jerome kezében. A gondolataiban olvastam, és ahogy észrevettem, meglepődött. Végigolvasta a két apró sort, majd ügyelve arra, hogy senki ne vegye észre, betette az utazó ládájába.

                          ***

   Mikor Harry visszajött a Nagyterembe egy levéllel a kezében, amit Siriustól kapott, elég vidámnak tűnt ahhoz képest, hogy most még Ron sem hisz neki. Azt állítja a vöröske, hogy Harry dobta a nevét a Serlegbe. Akárhányszor bizonygatja Harry az igazát, hogy nem ő volt, Ron nem hisz neki. Hermione és én még csak meg sem próbálunk beszélni vele ez érdekében, tudjuk, hogy nem sokra mennénk vele.
   A délutánt az udvaron töltöttem, olvasással, majd mikor az árkádok alatt siettem vissza a klubbhelyiségbe, már este volt. Így nem is láttam ki jön szembe, mert őszintén nem is figyeltem, ezért szegyénynek nekiütköztem. "Szerencsémre" fel is ütöttem, mire utcakölyköket megszégyenítő káromkodásba kezdett a szőke mardekáros.
   - Nem tudsz kicsit jobban figyelni?- kérdezte, majd rámnézve enyhült a tekintete.- Cherelle, nem vettem észre, hogy te vagy.- vakarta meg zavartan az állát, mikor felállt.
   - Az igazság az, hogy én sem nagyon figyeltem.- húztam el a szám szégyenlősen. Furcsa, a közelében mindig megmagyarázhatatlan érzés lesz urrá rajtam, minden egyes pillanatban mikor találkozunk, olyan, mintha akkor ismerném meg.
   - Meg akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem a karácsonyi bálra?- tette fel a kérdést, nem úgy ahogy Jerome, hanem olyan sármosan, mint aki tisztában van az adottságaival. S bár magabiztos volt, láttam a szemében a bizonytalanságot. Nagyot sóhajtottam, majd a szemébe néztem.
   - Engem már elhívott valaki, Draco, de nem mondtam neki igent, mert azt mondtam, gondolkodok. És ha őszinte akarok lenni, rajtad gondolkodtam, hogy elhívsz-e vagy sem, mert azt hittem akkor majd fogom tudni a választ, de nem. Őszintén nem tudom mit csináljak.- ingattam a fejem össze-vissza. Nem éreztem magam sose ilyen bizonytalannak. Itt állt elöttem a megtestesült tökéletesség és én nem tudtam dönteni. Sose voltam bizonytalan személyiség, mindig tudtam mit akarok, most viszont úgy érzem a fejem üres.
   - Ki hívott el?- kérdezte csendesen az elöttem álló szőkeség.
   - Jerome.-válaszoltam suttogva. Olyan arcot vágott, mint aki megvilágosodik.
   - Említette, hogy elhívna, viszont nem gondoltam volna, hogy megteszi.- bólogatott.- Úgy látom akkor lekéstem az első helyért járó díjról.- harapta be a száját. Abban a pillanatban hatalmas idiótának éreztem magam, szinte kínzott a vágy, hogy elordítsam magam, "Veled megyek, Draco Malfoy!", de nem tettem meg. Ő pedig keservesen nevetve rázta meg a fejét és visszaindult oda, ahonnan jött. Egy hirtelen ötlettől vezérelve utána szaladtam.
   - Draco!- kiáltottam utána, azonnal megfordult és rám nézett, öt lépés lehetett közöttünk, mégis tisztán hallottam a heves szívverését.- Ha megígérem, hogy veled táncolok, akkor úgy jó lesz?-kérdeztem bizonytalanul. Tudtam ez nem ér fel azzal, hogy vele megyek, de azt reméltem ez nem tántorítja el attól, hogy kűzdjön értem. Hirtelen megtette az utolsó kis távolságot is köztünk. A meleg hüvelykujját az arccsontomra téve, megbabonázva nézett szinte szürke szemeivel rám, végighúzta ujját az arcom vonalán, majd az államat megfogva válaszolt.
   - Minden álmom fölülmúlná, ha velem táncolna, Mrs. Cullen.- mormolta még mindig az arcom fogva. A hideg kirázott, annyi szenvedély volt ebben a mondatban. Szinte fájt, mikor elengedett, majd lassú léptekkel távozott, én pedig ott maradtam gyagyán mosolyogva a folyósó hideg falai közt.

   Mikor a klubbhelyiségbe értem, Harryt a kandallónál találtam. Odamentem hozzá, majd mikor megláttam Sirius arcát kirajzolódni a parázs közül, legugoltam hozzá.
   - Szia, Cher.-mosolygott rám Harry.- Sirius, Ő Cherelle, a vámpírlány.-elkuncogtam magam a megnevezésen.
   - Szervusz, Cherelle.- köszönt Sirius.
   - Örvendek.-mosolyogtam. A fülem hegyeztem minden zajra, mivel nem szabadott senki sem tudja, hogy Harry beszél valakivel. A fiúk körzete felől halk neszt hallottam, persze, hogy Jerome volt. Mialatt Harry és Sirius még mindig beszéltek, felrohantam a két háló közötti térre. Az ajtó nyílt, s én úgy tettem, mintha csak most érkeztem volna fel.
   - Szia, Cherelle, hát te?- kérdezte Jerome meglepődve. Megvontam a vállam.
   - Most jöttem vissza a könyvtárból.- hazudtam könnyedén.- Te?
   - Nem tudok aludni, és nem akartam a többieket zavarni a fénnyel, ezért gondoltam lemegyek.- vont vállat, s már indult is volna le, ha nem állok az útjába. Nem szabadott leengednek, ezért a mellkasára tettem a kezem, és az ablakhoz toltam.
   - Nem említettem, hogy veled megyek a bálra.- mondtam magabiztosan a zöld szemeibe nézve, azok pedig a szavamra felcsillantak. A keze a derekamra csúszott, majd mikor az ujjai a gerincem vonalára estek, kihúztam magam, így a mellkasom az övét súrolta. A szemei hol a szám, hol a szemeimet nézték, aztan egyszer csak megunta ezt a játékot, és lecsapott az ajkaimra. Hevesen csókolt, mintha most látna utoljára, mintha ez lenne az utolsó estéje velem. A kezem a hajába vezettem, a kezei felkutattám az egész hátam, ezért lennebb csúsztak a fenekemre. Nyelve bejutásért kiáltott, s mivel nem adtam meg, belemarkolt a fenekembe, mire a szám elnyílt és ő a pillanatot kihasználva befurakodott. Nem is bántam, egymás szenvedélyét élvezve álltunk ott egymásnak feszülve, de mikor a gondolatai más vizekre eveztek, kissé feszengtem a karjai között. Enyhén  el is toltam magamtól, majd meglepett szemébe nézve nyomtam egy utolsó puszit az ajkaira.
   - Remélem ez után tudsz majd aludni.- mosolyogtam rá. Kajánul elvigyorodott, majd felhúzta a szemöldökét és nevetve megrázta a fejét. A fejemmel az ajtajuk felé intettem, majd miután besétált, én is elmentem aludni.

                           ***
  
   Reggel Harry, Neville és én lementünk a tóhoz, Harry tanult, Neville a tavi növények között kutatott, én pedig a fákon ugráltam. Kellett az edzés, ezért egyikről a másikra szökkenve közlekedtem, Harry néha rám pillantott, hogy jól vagyok-e, Neville viszont azt hitte leléltem. Nem is nagyon figyeltem rájuk, viszont mikor három személy lépteit hallottam, figyelni kezdtem.
   - Mond meg neki!-utasította Ron Hermionét, majd taszított rajta egyet, s csendben állt tovább. Hermione odasétált Harryhez, majd ledarált neki egy hatalmas szöveget, aminek gondolom az volt a lényege, hogy Hagrid hivatja Harryt.
   Harry zavartan pillantott Mióra, majd megrázta a fejét.- Ebből semmit nem értettem.
   Hermione nagyot sóhajtott, majd visszasétált Ronhoz, majd vissza Harryhez.- Muszály az egészet elölről kezdjem?- Harry csak nemlegesen válaszolt- A lényeg, hogy Hagrid hivat.
   - Ezt Ron nem tudta volna elomdani?- intett a fejével a vöröskére. Ron felhúzta az orrát és a már mellette álló Hermione fülébe akarta súgni a választ, de ő félbeszakította.
   - Elég! Nem vagyok a baglyotok!- fakadt ki majd megfogta Ginny kezét- Gyere, Ginny, menjünk.- majd elviharzott, a sarkukban Ronnal. Egy kecses mozdulattal leugrottam a fáról. Harry vállára tettem a kezem.
   - Menj, fontos!- szoltam rá, majd a fejemmel arra intettem, ahonnan Hermioneék jöttek. Ő azonnal el is indult a nyomukba, mi pedig ott maradtunk Nevillel.
   - Azt hittem rég nem vagy itt.- mondta csendesen.
   - Pedig igen, csak edzettem a fákon.- válaszoltam, majd sóhajtottam egyet.- Vissza megyek, jössz?- kérdeztem, Neville bólintott, majd együtt elindultunk a klubbhelyiségbe.
   A délutánt a klubbhelyiségben töltöttem és feltűnően kerültem Jeromeot. Mikor Harry megérkezett, már rég mindenki aludt. Odasétált hozzám a kandallóhoz, majd leült.
   - Az első próba, sárkányok.- fújta ki a levegőt.- Hogy fogok én elbánni egy sárkannyal, Cherelle? Egy Dementort legyőzök vagy egy bűbájtant Pitonnal kibírok, de egy sárkány?!- rám nézett, majd feltette a kérdést:- Segítesz megásni a síromat?
   Kérdésére elnevettem magam, Harry akármennyire is parázik ettől a próbától, teljesíteni fogja, tudom.- Harry, nem lesz semmi baj. Odamész, nyersz aztán eljössz, és ugyanezt az összes próbával.- bátorítottam. Hittem benne, és ez erősebbé tette, tudta, hogy akármi is lesz, mi ott leszünk neki. Mindannyian.

                           ***

   Reggel az órák hamar elteltek, s nem is vettük észre mennyire eltelt az idő, csak mikor az udvaron keresztül követtem Harryt. Cedricet egy kisebb csoporttól félrehívva nagy kíváncsiságot váltott ki az emberekből. Én csak mellettük álltam és figyeltem. Harry elmondta neki, hogy mi lesz az első próba, majd indulni akart, de Cedric megfogta a kezét.
   - Harry, a kitűzők...-mutatott rá néhányra, amiket a diákok nagyja viselt-Nem is tudtam róluk, ha akarod megmondom, hogy ne hordják.-rázta a fejét sajnálattal a szemében.
   - Nem, semmi baj.-mondta Harry elhúzott szájjal, majd az árkádok felé igyekezett, de Draco és néhány mardekáros már kinézték maguknak, úgyhogy nem igen volt választásunk az eltűnés.
   - Potter, képzeld, Malfoy apja fogadott, hogy öt percig sem bírnád az arénában.-dicsekedett Crack, mintha csak a saját kőgazdag apjáról beszélne. Láttam Draco arcán, hogy nem igazán díjazza Crack dicsekedését, ezért gyomorszájon vágta a könyökével.
   - Kuss legyen, Crack.-szólt rá erélyesen.- Bocs, Potter.-elnézés kérését egy mosollyal díjaztam, amit ő azzal viszonzott, hogy elpirult. Harryvel tovább indultunk volna, ha Monstro nem akarta volna megátkozni Harryt, azonnal hátrafordultam, majd egy pillantással a földre kényszerítettem. A földön vonaglott, jajveszékelt és izzadt, mikor már úgy éreztem, abbahagytam és közelebb léptem, hogy rálássak az arcára.
   - Ha még egyszer megpróbálod megátkozni Harryt, magam tépem ki a karod a helyéből.-vicsorogtam rá.Sajnos nem pont jó időzítés volt, mert a nap pontosan az arcom közepére sütött, s ekkor szokott látszani a szemfogam. Nem kis meglepettséget váltott ki ez a kis "jelenetem". Azonnal az árkádok hűs árnyéka közé léptem, s mivel Harry elment mkrdon professzorral, én egyedül vágtam neki az utamnak a könyvtár felé. Azonban a tervem meghiusult, mikor egy kihalt folyosóra értem, Draco a csuklómnál fogva fordított maga felé, majd a szemembe nézett. Ez a pillantás olyan volt, mint eddig soha, undorodás, csodálkozás és meglepettség keveredett benne, és ezt nem tudtam hová tenni.
   - Mi zaklatott föl ennyire?-kérdeztem a szemem kissé összehúzva. Összehúzta a szemöldökét és elnyílt a szája. Abban a pillanatban tűnt a leggyönyörűbbnek, nem volt tökéletes, de nekem pont megfelelt, a maga kis tökéletlenségeivel együtt. S bár még mindig nem tudtam, hányadán állunk, igazán közel kerültünk egymáshoz.
   - Láttam valamit... a szádban... nem is tudom, hogy mondjam, mintha... hatalmas szemfogak lettek volna.- láttam, hogy összezavarodik, nem volt biztos a dolgában és nem akart tévedni, Ő soha nem tévedhet. Felvontam a szemöldököm és készségesen kinyitottam a szám, hogy lássa, semmi különös nincsen ott. Zavarodottan pillantott rám, majd a szeméből eltűnt a zavar és a nyugodtság vette át a helyét, majd nagyot sóhajtva szólalt meg:- Akkor tévedtem.
   - Mindenki tévedhet, nem te vagy az egyetlen akinek nem nézik el, ha hibázik.-mondtam csendesen.
   - A te szüleid is a legtöbbet várják el tőled?-csodálkozva nézett rám, a válaszom követelve.
   - Nem.-nevettem az arcába, hogy ezzel kissé oldjam a feszültséget. Előre nem vette a lapot, aztán mikor leesett neki, elnevette magát. A mosoly gödröcskék ellenállhatatlanná tették őt, s először láttam őt felszabadultnak.- Mennem kell, Harrynek szüksége van rám.-mosolyogtam rá. Szomorúan tekintett rám, aztán megfogta a kezem, megcsókolta és elment. A tette hirtelen ért engem, s bár nem voltam felkészülve rá, jól esett a kis gesztus.
   Nem tudtam Harry merre van, de renéltem megtalálom. Húsz perc után kiderült, hogy sikertelenül keresem, nem találom. Így inkább elindultam a klubbhelyiségbe, de semmi különöset nem észleltem, mindenki a holnapi tusára készül, mind nagyon izgazottak. Talán én vagyok az egyetlen akit annyira nem csigáz fel ennek az élvezete. Természetesen ott leszek, és szurkolok Harrynek. Úgy döntöttem elmegyek aludni, s az ágyamba bújva egyből elnyomott az álom.

   Hello, amigos! Nem rég történt, hogy részt hoztam, most itt vagyok egy újabbal. Remélem tetszett, ha igen, akkor komizzatok, iratkozzatok, stb... Imádlak titeket! ❤
Ölel titeket: *DoRcs

3.rész -/A zongoraterem/

    Az egyik szünetben nyugalomra vágytam, ezért a folyósókon sétálgattam.Lépten nyomon az emberek megbámultak, minden rezzenésem figyelték.
    Egy viszonylag üres folyósóre érve az egyik terembe néztem, aminek a közepén egy versenyzongora volt, olyan mint ami otthon van.Körülötte pedig küloönféle hangszerek, gitárok, fuvolák, szaxofonok, dobok.Beléptem a terembe és egyenesen a zongorához ültem.Az ujjaim a zongora billentyűire téve megszólaltattam azt, nem mondhatni játéknak azt amit csináltam, de volt tehetségem a zenéhez, és mivel ilyen gyönyörű hallással is meg vagyok áldva, tökéletesen hallom mit rontok el és mit nem.Belefeledkeztem mindenbe ami körülöttem volt, csak játszottam, mintha megszűnt volna körülöttem a világ.Először lágyan, szomorú dallamokat játszottam le, aztán már valamivel eősebben és több érzelemmel.Teljesen átéltem a dalt, az övé voltam.
    A terem ajtaja felől léptek hallatszottak, ritmusosan, egyenletesen lépkedő tanuló, aki épp ide akar bejönni.Tovább játszottam, nem érdekelt az idegen aki erre jött.Egyszer csak kivágódott a kétszárnyú ajtó, és egy szőke fej lép a látókörömbe.Odakapom a fejem, hogy minél emberibbnek tűnjek.Egyenesen meglepődött mikor meglátott engem, világoskék íriszein belül a pupillája kitágult, ebből tudtam meg, hogy akar valamit tőlem.Közelebb lépked, óvatosan téve meg minden lépést, lassan végigmért, minden porcikámat jól megvizsgálva.
    -Cherelle, te mit keresel itt?-tette fel kérdését és leült mellém a székre.Éreztem ahogyan az ereiben folyik a vér, ahogy a szíve dobog, és azt is mekkora hibát követett el hirtelen, pedig csak leült.Arébb toltam magam a széken.
    -Csak nyugalomra vágytam.Hát te, Draco?-kérdeztem vissza.Láttam mennyire megfeszül, mikor a nevét mondtam ki.
    -Én minden szünetben itt vagyok.-a zongorát vizslatta, mintha olyan érdekes lett volna.-Szóval Griffendéles lettél...-sóhajtotta, nem tetszett nekem ez a sóhaj.
    -Igen, és örülök is neki, anyám forogna a sírjában ha megtudná máshova kerültem.Bár én annyira azt sem bántam volna.-vontam vállat-Zongorázol?
    -Néha, nem sűrűn, jó hely ez kiüríteni a fejem.A mindennapi fáradalmakat, meg minden egyebet.-felelte-Gondolom te viszont elég sokat, az egész folyósón hallani hogyan játszol.-megeresztett egy félénk mosolyt.
    -Hát igen, mikor otthon nem tudok aludni mindig zongorázom, a családból már csak én, Carlisle és Rose zongorázunk.Apám is zongorázott, csak őt megölték-csak úgy folytak belőlem a szavak, nem is tudtam hogyan, meglepően könnyen lehet beszélni Dracoval.
    -Sajnálom.
    -Nem kell-mosolyogtam keserűen-Egyébként nem értem a házak közötti külömbséget.Miért annyira meghatározó melyikbe kerülünk?
    -Így az intelligenciánk és a személyiségünk kulcsfontosságú pontját kiemelik belőlünk és csoportosítanak minket. Ugyebár a Griffendélt Griffendél Godrig, a Mardekárt Mardekár Malazár, a Hugrabugot Hugrabug Helga és a Hollóhátat Hollóháti Hedvig alapította. Ők is teljesen különböző egyéniségek voltak, a házaikba pedig azok kerülnek be, akiknek hasonlítanak a tulajdonságaik az övékkel. Ezért vagyok én a Mardekárban, te pedig a Griffendélben. Igazából inkább azon csodálkoznék, ha egy házba kerültünk volna.-tetszett ahogy olyan nyíltan beszél velem. Mintha nem számítana a köztünk lévő -egyértelműen a házakhoz kapcsolódó- különbség. Nem akartam, hogy végetérjen a pillanat, ami igazából nem jelenthet számára olyasmit, amit számomra. S bár én sem tudom, mit érezhetek iránta, azt tudom, hogy valami ellenállhatatlanul vonz benne.
   - Hálas vagyok, hogy elmondtad.-mosolyogtam rá.- Tudod, azt hallottam, hogy általánosságban nem vagy kedves az emberekkel. Velem akkor miért teszel kivételt?
   Egy pillanatig meghökkenve nézett maga elé, aztán megszólalt: - Nem tudom.- mondta, aztán egy kecses mozdulattal felállt és indulni látszott, de az ajtónál megállt és visszafordult.- Talán mert te más vagy.-kijelentésétől elállt a lélegzetem. Egy percig sem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani. Olyan volt, mintha csak egy illúzió lett volna, mintha nem is ő mondta volna, mintha nem nekem mondta volna. És megis, ott volt a tudat bennem, hogy ezeket a szavakat hozzám intézte. Mire mondthattam volna akármit is, eltűnt és helyette Harry állt az ajtóban.
   - Minden rendben?- húzta össze a szemöldökét. Szemében zavartság latszott. - Láttam Malfoyt kimebbi innen és azt hittem baj van.
   - Miért lenne baj? -mosolyogtam- Draco igen kedves volt velem.-sétáltam Harry felé és lassan kiértünk a folyósóra.

   Órák után, Hermionéval arra döntésre jutottunk, hogy benézünk a temebe, ahol a Trimágus Kupát tartják. Órák után átöltöztem, felvettem egy fekete harisnyát, egy fekete tudőrövidnadrágot, egy testhez álló sötétkék röviújjút és egy fekete bakancsot. A folyósókon végigvonulva minden szempár ránk szegeződött, nem zavart volna annyira ha nem lettek volna az idegesítő gondoltamenetek. "Ribanc", "olcsó", "könnyű vérű", igen választékosan fejezték ki nem tetszésüket. Hálát adtam az égnek, hogy végre a teremben voltunk. Azonnal megpillantottuk Ront, Harryt és Navillet, odasiettünk hozzájuk. A fiúk elég feltűnően bámultak meg, de nem bántam, addig amíg nem akarnak ágyba vinni. Megjelenésünk után minden fiú, aki egyszer is kontaktusba került Harryvel vagy Ronnal odajött hozzánk. A tény, hogy "az új csaj", jelen pillanatban én bejön a fiúk többségének tetszett. Egyszerre csak megjelent egy nagyobb társaság és nekem nagyobb térre volt szükségem, mint amennyi jelen pillanatban megadatott, ezért egy gyors "elnézést" elrebegve leültem egy hátsó padba. Csak szemléltem a tömeget, és elgondolkoztam, hogy olyan, mintha egy óriási család lenne. Mindenki legalább látásból ismeri a másikat, és ha elmennek egymás mellett minimum egymásra mosolyognak. A gondolataimból egy alak megjelenése zökkentett ki, aki leült a mellettem lévő helyre. Jerome volt az, a bolgár fiú, aki felőlem kérdezett Dracotól. Felé emeltem a tekintetem, ő magabiztosan mosolyogva nézett rám.
   - Minek köszönhetem a jelenléted?-mosolyodtam el.
   - Az ellenállhatatlanságodnak.- válaszolt hetykén, mintha csak az időjárásról beszélne.

   Hát ezt a részt is sikerült feltennem, egy nagyobb késéssel, de itt van. Nagyon remélem elnyerte a tetszésetek, a következő rész valamivel eseménydúsabb lesz. Még valami: nagyon nagy boldogsággal tölt el az, amikor meglátom, hogy mennyien nézték meg vagy kommenteltek a részekhez. Így szeretnék ezért is köszönetet mondani. Imádlak titeket! ❤❤
Ölel: *DoRcs

2.rész-/Alastor Mordon/

    Már aludtam három órát , ezért muszáj volt felébrednem.Öt órakor viszont Hermioneét is fel kell ébresszem, hogy menjünk a könyvtárba.Nagyon idegesitett, hogy nem tudom mi köze van egymáshoz ifj. Barty Kupornak, Féregfarknak, és Alastor Mordonnak..A gondolataim mind csak e körül cikáztak, aztán azon vettem észre magam, hogy már öt óra.Odasétáltam Hermione ágyához és végigsimítottam a haján.
    -Hermione, kelj fel, öt óra.-suttogtam a fülébe, hogy másokat ne ébresszek fel.A szemhéját rebegtette, és egy kis idő múlva fel is ébredt.Álmosan tekintett körbe a szobában, aztán a tekintete megállapodott rajtam.
    -Máris öt óra?-kérdezte kómásan.Csak bólintottam.-Jó, akkor öltözök.-mondta, aztán kipattant az ágyból és a ruháihoz lépett.Én is felöltöztem, aztán elvettem a pálcám.
    -Ugorj fel a hátamra, gyorsabb lesz.-mondtam neki, ő készségesen felmászott a hátamra.Egy mozdulatból elrugaszkodtam, aztán szélsebesen a könyvtár felé vettem az irányt.Éreztem, hogy Hermione gyakran vesz levegőt és görcsösen kapaszkodik a nyakam körül.Gyorsan a könyvtár ajtajához értünk, ahol letettem.Benyitottunk az ajtón és én körbeszagoltam, nincs-e valaki a helyiségben, rajtunk kivül.
    -Figyelj, miért is vagyunk itt?-kérdezte Hermione kómásan.
    -Mert kell egy könyv, a tiltott részlegből.-mondtam, erre azonnal kinyíltak a szemei, nem is kicsire.  
    -És hogy fogsz oda bejutni?-kérdezte csípőre tett kézzel.Az ablak felé intettem, amin ha kimásznék, és a mellette lévőn meg be, pont oda jutnék ahova akartam.Mivel a könyvtárat, a tiltott részlegtől egy fallal van elválasztva, van a fel mellett egy ablak.Gyorsan odamentem, és kinyitottam az ablakot.Hermione csak nézett engem, ahogy az ablakon mászom kifelé.Ahogy kiértem, a lágy reggeli szellő az arcomnak csapódott, és a hajamat fújta össze-vissza.A másik ablak párkányára tettem a lábam, és benyitottam az ablakon.Egy kecses mozdulattal pedig a terembe ugrottam, nesz nélkül az elválasztó ajtóhoz siettem, és beengedtem Hermionét.Becsuktam mögöttünk az ajtót, és körülnéztem.Sehol egy lélek se, csak régi, poros könyvek, iratok, és tekercsek.
    -Lumos.-mondtam Hermionéval egyszerre.A pálcánk hegyén pedig pislákolni kezdett a fény.
    Körbekerültem néhány polcot, és megállapodtam az I betűnél, mivel egyértelmű, hogy ifj, Barty Kuport csakis itt találom meg.Nem kis időbe telt megtalálni két könyvet, amiben ír róla.Leültem egy székre és lapozgatni kezdtem.Igazából sok mindent találtam, vagyis mit nevezünk jelen pillanatban soknak?Hát, azt a tíz oldalt.Az ujjam a ferde betűs részre tettem.
    "A Sötét Nagyúr bukása után bűntársaival együtt elfogta, és a tiltott Crutiatus átokkal megkínozta Frank Logbottom aurort és feleségét.Igor Karkarov, egy másik Halálfaló azonban elárulta őt a minisztériumnak, mire pert indítottak ellene, melyet saját apja, Barty Kupor vezetett.Az ítélet szerint a varázslók börtönébe, az Azkabanba zárták.Édesanyja azonban, aki halálos betegként előre tudta, hogy meg fog halni, segített neki kijutni.Apja, Barty Kupor felesége kérésére hajlandó volt segíteni a szökést.Százfűlé főzet segítségével ifj. Barty Kupor és az édesanyja külsőt cseréltek, majd Kupor az apjával távozott az Azkabanból.A mostani tartózkodási helye meghatározótlan.Utoljára az Azkaban kapuja előtt látták, mielőtt hopporral el nem szökött." És ez csak a fele annak amit olvastam róla, az egész élete le van írva, amit Halálfalóként élt.Csak egy tiltott átkot nem használt, az Avada Kedavrat.Ami ugyebár nem kis felelősséggel jár.A  felelősség érzete viszont üti a nullát, szóval "hip-hip-hurrá".A másik amit megtudtam, hogy mennyi embert gyalázott meg, és varázsolt el.Voldemort nagy híve, és még mindig fogalmam nincs arról, hogy mi a köze Féregfarkhoz.Meg ugyebár Alastor Mordonhoz.A könyvek között rábukkantam egy olyan könyvre, amiben róla írnak.Ex auror, és hivatali fekete bárány, a rabok felét ő küldte az Azkabanba.Jó tudni, hogy ilyen nagy jótevő.Több testrészét is megsebezte, és elveszítette.Például az egyik lábát, amit egy mű lábbal helyettesit.És ugyebár a szemét, amit ugyancsak helyettesit, egy üvegből készült szemmel, ami folyton forog, és átlát vele a saját koponyáján is.Nagyszerű, akkor nem fogom neki a nyelvem kiölteni a háta mögött.
    Hermione sebes léptekkel haladt felém, ezért leraktam a könyvet, és felé fordultam, érdeklődő arccal.
    -Ebben azt írja, hogy Féregfark, avagy Peter Pettigrew, régi barátja volt James és Lily Potternek.Ő árulta el őket Voldemortnak, és a haláluk sehol nem látták.Eljáttszodta a halálát, és úgy intézte, hogy azt higgyék, csak egy ujj maradt belőle, csakhogy, ő egy animágus.És patkánnyá tud változni.Éveken keresztül eljáttszodta a Wisley család patkányát, Makerszt, míg végül fény derült az igazságra, és lelepleződött a titka.Miután elszökött, senki nem tudta hollétét, azt viszont igen, hogy Voldemort híveként, félelemből visszatért hozzá.-olvasta fel Hermione a könyvben szereplő adatokat.Furcsa, mindketten Halálfalók, az egyik nagy híve ennek a mocsok vadállatnak, a másik meg félelemből a híve.Nem sok minden köti össze őket.
    -Hát, már így is elég információt tudtunk meg róluk.-gondolkodtam.Odanyújtottam Hermionénak a könyveket, hogy ő is tudjon többet.A folyosó felől lépteket hallottam.Nem is akárkiét, Harry és Ron voltak azok.-Egy pillanat és jövök, csak beengedem Harryt és Ront.-mondtam, aztán egy szem pillantás alatt kiugrottam az ablakon és megvártam, amíg a könyvtárba érnek.
    Az ajtó kinyitódott, és a két fiú egyszerre léptek be.Mindkettő tekintete megakadt rajtam.
    -Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte Ron csodálkozva.
    -A hot-dogos kocsit.-feleltem cinikusan.A családom már teljesen megszokta szarkasztikus beszólásaimat, szóval arra nem készültem fel, hogy Ron összevonja a szemöldökét, és amolyan "mi van?" kifejezéssel az arcán, bambán figyel engem.
    -Amúgy, pont titeket vártalak, szóval, gyertek.-mondtam, majd Ront a hátamra kapva az ablakhoz léptem.-Kapaszkodj erősen, és ne sikíts.-figyelmeztettem, majd egy röpke mozdulattal átmásztam a könyvtár másik felébe, és letettem Ront.Aztán visszamásztam Harryért, és őt is átvittem, mind a ketten csodálkozva néztek rám.
    -Azt mondtad, hogy erős vagy, de hogy ennyire.-csodálkozott Harry.Na igen, a csodálkozást mindenkitől megkapom..
    -Hát, van ez így.Amúgy most azért vagyunk itt, mert fontos adatokat szerzünk Alastor Mordonról, Peter Pettigrewról, és ifj, Barty Kuporról.-ecseteltem nekik, hogy miért is vagyunk itt.Harrynek egy furcsa gondolat járt át a fejét, egy álom.Amit már egy ideje minden éjjel lát.
     Egy öregember egy régi kastélyépület mellett lakik, mint gondnok, és mivel a lámpák a kastélyben égtek, elment megnézni mi lehet az.A lépcsőn felfele menet pedig hangokat hall.Egy fenti szobában emberek vannak.A bácsi közelebb megy a szobához, és lát egy nagy fotelt, amiben valaki ül, és egy másikat, aki letérdel elé.Valami olyasmiről beszélnek, hogy valamilyen problémát meg kell oldani.A bácsi lába mellett egy nagy kígyó siklik el, és a szobába érve a fotelben ülő alak megszólal.Elmondja a szobában tartózkodó két embernek, hogy vendégük akadt, eközben Féregfark az ajtóban áll és az öreg gondnokot nézi.A fotelben ülő ember megszolitja, hogy álljon arrébb, hogy méltón üdvözölje a vendégüket.A következő pillanatban az Avada Kedavra átokkal megöli az embert, és így véget ér az álom.
    -Harry..-szólítottam meg, majd felé fordultam.-Ki az az ember a fotelben?-kérdeztem a szemöldököm összehúzva.
    -Voldemort.-mondta A szemeim elkerekedtek a válasza hallatán.Jó, ezt megértem, de ki az a másik pasas a képben?Hm, azt hiszem nem leszek álom fejtő.Akkor összegezzük, Féregfark és Voldemort újra egymásra talált, és van egy harmadik barátjuk is, akinek kilétéről semmit nem tudunk.Csodás felfedező csapat vagyunk, mit ne mondjak.Ami azt illeti, vegülis többet tudtunk meg, mint reméltük.
    -Mióta van ez az álmod?-kérdeztem.
    -Egy ideje, amióta a nyár véget ért.-felelte.Azonnal előkaptam a telefonom, és tárcsáztam a számot.
    -Alice, segítened kell.-szóltam bele.
    -Cherelle, soha nem szoktál ilyenkor hívni, mi a gond?-kérdezte csilingelő hanggal.
    -Hát, találtam valamit.Harry a nyár óta minden éjjel lát egy álmot, ugyanazt.-miközben elhadartam az egész sztorit, Hermione még utánanézett egy könyvnek.-Szerinted jelent valamit?-kérdeztem aggódva.
    -Nem tudom, Elle, ez nem egy olyan hétköznapi dolog, persze, de azért megpróbálok rágyúrni, hátha látok valamit.Amint megtudok egy kis információt is, szólok neked.-mondta nyugtatóan.Alice mindent meg fog próbálni, azt tudom.És nem véletlen, hogy őt hívtam.
    -Na jó, majd még beszélünk, szia -búcsúzkodtam.
    -Szia, Elle -bontotta a vonalat Alice.A többiekhez fordultam, akik mind egy könyv fülé hajoltak. Odasétáltam, és belenéztem a könyvbe.Nem akármilyen könyv volt, a Sötét varázslatok könyve.És az oldalon, amit Harryék néztek egy gomolyfelhő volt, ami átváltozott egy koponyává, és a száján kisiklott egy kígyó.Nem értettem mi ez, ezért kérdőn néztem.
    -Ez itt a Sötét Jegy, ami összegyűjti a Halálfalókat -magyarázta Hemione -Amikor a kviddics világ bajnokság volt, akkor is láttuk ezt.
    -Hm.. és ha ezt meglátjuk, akkor Halálfalók jelennek meg?-kérdeztem.
    -Igen, Cherelle.És az nem jelent jót, mert lesznek akik meghalnak.Cherelle, a háború elkezdődött a jó, és a rossz varázslók között, amit pedig mi kell megállítsunk -mondta határozottan Harry.Teljesen igaza van, akármelyik pillanatban készen voltam mindent feláldozva harcolni a paprikajancsik ellen.A helyzet az volt, hogy nem tudtuk mi ellen harcolunk, csak hogy jó lesz felkötni a nadrágot.Mert ők sem óvodások ám.
    -Teljesen igazad van, Harry.De most a kutatást hagyjuk abba, mert két perc múlva becsengetnek, és akkor elkésünk az első óránkról Alastor Mordonnal -vigyorogtam-Na menjünk órára.-mosolyodtam el.
    A terem nem volt messze a könyvtártól, szerintem.Ron szerint pedig nekem kilóméterhiányom van, mivel az oda felé vezető úton végig körülötte futottam.Nem voltam kicsit se felpörögve.Az osztályba belépve én és Hermione egy padba ültünk a szélén a második padba.A fiúk pedig a középsőbe, a második padba.Mordon professzor az ajtón belépve elbotorkált a tábláig.A táblára felirat nevét és megszólalt.
    -Alastor Mordon, ex auror és hivatali fekete bárány -mondta felénk fordulva.A hanga mély volt, és tisztelet parancsoló -Azt mondják nektek nem szabad még tudnotok a tiltott átkokat.Hatalmas tévedés!-vitte fel a hangját-Tudnotok kell mivel álltok szemben odakint.-újra a táblához ment-Kit tudja mi a közös bennük?-kérdezte.Hermione egyből felelt rá.
    -Az hogy nincs rájuk bocsánat, a személy..-kezdte, Mordon meg vele egyetemben mondta ugyanezt.
    -A személy aki használja akármelyiket életfogytiglan börtön cellát bérel magának az Azkabanba.Úgy van!-mutatott felénk-Ki tud egyet mondani?-fordult az osztály felé-Wisley.
    Ron készségesen felállt és félénken megszólalt-Hát apám mesélt egyről.Az Imperioról.
    -Igen, apád jól ismeri azt az átkot, régebb sok munkát adott a minisztériumnak.-bólogatott, aztán az asztalhoz ment és egy pókot vett elő az egyik üvegből.A szemem egyre nagyobbra nyílt, ahogy a gondolat menetét hallgattam.Használni akarja az átkot.A tenyerére tette a pókot.
     -Baziteo.-növelte meg a pókot egy emberi fej nagyságára.A pók felé fordította a pálcája hegyét-Imperio.-mondta, majd a pók a levegőben kezdett mozogni, a tanár a pálcáját össze-vissza mozgatta, és a pók annak megfelelően mozgott a levegőben.A pók mindegyik tanuló fejére, vagy kezére rászállt.Draco folyton mindenkin nevetett, ezért a tanár az ő fejére is rátette, a fiú pedig elkezdett kiabálni, hogy szedjük már le.
    -A csípése halálos -"nyugtatta" meg a tanár Darcót.-Mit csináljunk vele?-kérdezte majd a vízzel tele lévő kancsó felé emelte a bogarat.Ez után visszatette a tanári asztalra és újra az osztályt kérdezte.

    -Ki tud még mondani egyet?-kérdezte nyugodtan.-Longbottom.

    Nevil lassan kibotorkált a tanárhoz.-Én csak egyről hallottam, a Crucióról.-mondta nagyon halkan.Abban a pillanatban bebocsájtást nyertem Neville emlékeibe.Láttam a múltját.Több szenvedésen ment keresztül, mint az egy gyereknek normális lenne.A szüleit ezzel az átokkal kínozták, addig amíg meg nem bolondultak.

    -Crució-mondta a tanár a pók felé tartva a pálcáját.A pók vonaglani és sikítozni kezdett.Hermione mellettem nagyon rosszul érezte magát a pók miatt és odasúgta nekem, hogy csináljak valamit.Más választásom nem volt, meg kellett kínoznom.A tanárra néztem és egy eszelős fél mosolyra húztam a szám.Mordon csakhamar a földre rogyott és hánykolódni kezdett, meg kiabálni.A tanulók mind elkerekedett szemmel nézték, ahogy a tanár szenved.Én minden esetre élveztem a műsort, és mellettem Hermione is.Abbahagytam a kínzást, a tanár pedig mindenkinek a pálcája utolsó varázslatát megnézte.Hiába, hiszen senki nem használta a bűbájt.

    -Ki volt az?Tudom, hogy valaki használta a varázslatot.-mondta körbenézve rajtunk.-Jól van, ha senki nem volt, folytatjuk.Mi a harmadik tiltott átok?Miss Granger.

    -Nem tudom.-mondta félénken, de tudta, de még mennyire, hogy tudta.

    -Hát nem baj-mondta, fogta a pókot és az asztalunkra helyezte.-Avada Kedavra-ahogy kimondta az átkot,a pók kimúlt.

    Hermione meggyötört arcát a vállamba temette.

    -Ezt az átkot senki nem tudja kivédeni-drámai szünetet tartott-De ebben a teremben van két diák, aki túlélte ezt-mosolygott erőltetetten.Az osztályban egy csodálkozás hullám ment végig.-Bizony, álljatok csak fel-nem igazán volt kedvem felállni, de hát azt kell csinálni amit a tanár mond.

    Harry meg én a padon támaszkodva felálltunk.Minden szem pár rám irányult, azt már tudták, hogy Harry keresztül ment ezen, de azt nem, hogy én is.Draco pillantása szinte keresztülmetszett. Semmit nem tudtam az arcáról leolvasni, csak a zavarodottságot.

_________________________________________________________________________________

    A folyosón végig gyalogolva azon gondolkodtam, hogy mi volt annyira furcsa nekem Mordonban.A gondolatai, egyértelmű.

    "Nem szabad, hogy eltérjen a viselkedésünk.Nem jöhetnek rá, hogy nem Ő vagyok.Akkor a Nagy Úr nagyon csalódott lenne.És az nem fordulhat elő." Nem igazán értettem belőle sokat.Az biztos volt, hogy benne van Voldenort, de a többire sehogy nem tudtam rájönni.

    -Nekem ez nagyon zavaros-mondtam a többieknek.-Sehogy sem áll össze a kép.Nincs összefüggése az egésznek.Nagy valószinűséggel egy másik embert játszik, és próbál az ő helyében lenni.Azt nem tudom, hogy ő van más testben vagy egy másik ember van Mordon testében, de mindenképp köze van Tudjuk kihez.-magyaráztam, miközben a következő óránkra igyekeztünk.
    -Teljesen érthető, nem akarja, hogy akárki is rájöjjön ki is ő valójában.De az már nem annyira ki is lehet ez az ismeretlen alak, aki Tudjuk ki csatlósa.Valószinűleg azért van itt, hogy közelebb kerüljön Harry-hez.-mondta Hermione.Ahogy a folyosókon végigmentünk mind a négyen a gondolatainkba merülve lépkedtünk egymás mellett.Alastor Mordon titkába akartunk belelátni, nem nagy sikerrel.


    Hi!!:) Mindenkitől elnézést kérek a nagy kihagyásért, de nem volt túl sok időm erre is meg arra is, úgyhogy késtem a résszel, de most itt van!Remélem tetszett! :) A következő részt majd hozom ahogy tudom, addig is Love Harry Potter 4ever!! :) 

*DoRcs

1.fejezet 1.rész-/Kezdetek/

    Reggel már kint voltam a konyhában és töltöttem magamnak egy pohár friss vért, hogy felfrissüljek. Emmett nagy szemekkel nézte ahogy iszok, ezért egy gyors mozdulattal odadobtam neki.Ő meg nagy lendülettel rohant a pohárért, hogy elkapja azt.A pohár szerencsésen landolt a kezében.Felpillantott és rám vigyorgott.
    -Kösz, hugi!-kacsintott rám.
    -Nincs mit.-mosolyogtam vissza.Alice lassú léptekkel jött a konyhába, és felkiáltott, Rosenak, Jaspernek, Carlislenak és Esmenek, hogy jöjjenek le.Már mindenki a konyhában volt, és várt, hogy Alice mondjon valamit.A kezében egy boritek volt.
    -Mit tartasz a kezedben?-kérdezte Rose türelmetlenül.Alice elmosolyodott, és rám nézett.
    -Ezt a levelet te kaptad, Cherelle.-mondta és odaadta.A kezembe vettem és szem ügyre vettem.A levél régi papírból készült, a borítékot pedig egy régi pecséttel zárták le.Az volt ráírva, hogy Roxfort.
    -Ez miféle levél?-kérdeztem.
    -Nyisd ki és megtudod.-örvendezett Alice.Lassan kinyitottam.Gyorsan átfutottam.
    -Azt írja, hogy felvettek a Roxfort boszorkány- és varázsló képző szak iskolába.-futottam végig az első sort.Aztán felsikítottam.-Jézusom, ez nagyon király!-vigyorogtam.-De mi az a Roxfort?
    -Már régebben el akartuk mondani neked, Elle.A Roxfortra járt Bella is, az anyád.És most, hogy már nem vagy veszéllyel a többiekre, elmehetsz te is.-magyarázott Carlisle.Emmett ráérősen rácsapott a vállamra, mire felvihogtam.
    -Ez nagyon jó!-mondtam.
    -A könyveidet és megfelelő felszerelésed már megvettük.-mondta Esme.
    -Csak még be kell pakold a ruháidat.-lelkesedett Rose, és Alice.
    -Nem engedem, hogy ti pakoljátok be!-szegeztem rájuk a tekintetem.Szélsebesen felrohantam a szobámba és előkaptam a két bőröndömet.A szekrényem majdnem teljes tartalmát belepakoltam.Már csak a taláromat kellett bepakoljam.Már épp akartam beletenni, mikor a bőröndöm megint kritizálni akarta a ruhadarabot.
    -Ezt nem engedem, hogy belém tedd.Annyira rusnya.Ki tervezte ezt a förtelmet?Cherelle, mikor romlott el az ízlésed ennyire?-kérdezte felháborodva.
    -Ez egy talár, és az iskolában ez a viselet, nem tehetek róla.
    -Azért remélem át fogod valahogyan alakítani.
    -Átalakítani?Hát persze.Hogy is kételkedhettél bennem?-kérdeztem felháborodva.-Mikor kell induljak?-kérdeztem az ajtóban álló Jaspertől.
    -Ha most elindulunk, pont odaérünk.-mosolygott.
    -Oké, menjünk.-mosolyogtam.Felvettük a bőröndöket és a táskám, aztán mentünk is le.A konyha pultról még elvettem egy olyan poharat, mit a gyorskajáldákban adnak, de az enyémbe vér volt.
    Bepattantunk a kocsikba, Carlisle padlóig nyomta a gázt.
    -Cherelle, pakoltam neked egy egész táskányi csomagolt vért.Ott nem tudsz majd vadászni, mert varázslatos lényeken kívül nincs más állat.Minden hónapban küldök egy tárkányival, neked csak az a dolgod, hogy amikor kifogyott, visszaküldöd.
    -Jó.Értem.
    -Ott sok lesz az állat.A levél szerint mindenkinek kell legyen egy állata.Neked felmentésed van ebből.Dumbledore tudni fogja miért.Ő és az egész tanári kar tudja ki vagy.
    -Aha.Értem.Rájuk nem támadhatok.Világos, mint a nap.
    -És a legfontosabb, ha valakivel nem vagy annyira nagyon jó kapcsolatban, ne áruld el mi vagy.-csak bólintottam, de azért érzékelte.
    Nemsokára egy vonat állomásra értünk.Sok ember tolongott mindenhol.Mi pedig meg kellett találjuk a 9 3/4. vágányt.Dehát olyan nem létezik.Vagy mégis?
    El kezdtünk járkálni a kilencedik, és a tizedik vágányok közt, de sehol nem láttuk.Egyszer csak meglátok két fiút és egy lányt, furcsa volt, hangokat hallottam felőlük, de a vámpír hallásom semmit nem érzékelt.
    -Na jó, most vagy hülye vagyok, vagy nem tudom mi van.
    -Miért mi van?-kérdezte Esme.
    -Hangokat hallok, felőlük.-mutattam a tinikre.-De nem mondanak semmit.
    -Ideje, hogy megtudd.Örökölted apád képességét, mi szerint hallod mindenki gondolatát.-mondta Alice.
    -He?
    -Jól hallottad.-mondta Carlisle.
    -Oké, megpróbálom megint meghallani a gondolataikat.-koncentráltam, és hallottam.
    -Hol van már az a vágány?Fáj a lábam..-panaszolta magában a lány.
    -Odamegyek, megkérdezem merre van a vágány.Egyedül megyek.
    -Remélem egy csodálatos éved lesz a Roxforton.-mosolygott Carlisle és megölelt.
    -Vigyázz magadra, Cherelle!-mondta Esme és lágyan megölelt.
    Rose és Alice lépett hozzám.-Remélem emlékezetes lesz ez az éved.-mondták egyszerre és megöleltek.
    Jazz és Em egyszerre lépett felém.-Hiányozni fogsz.-suttogta Jazz.
    -Ti is hiányozni fogtok nekem.-néztem a családomra.-Sziasztok.-intettem és elindultam a két srác és a lány után.
    Nem volt nehéz, mivel a gondolataik hangosak voltak.Utolértem őket és a szemüveges vállára tettem a kezem.Ő felém nézett és elakadt a lélegzete.
    -Bocs, nem tudod merre van a 9 3/4. vágány?-kérdeztem.Közben a vörös hajú is felém nézett.Neki ugyanez volt a reakciója, csak feltűnőbben.
    -Pont most akartunk átmenni rajta.-mosolygott, a gondolataikat hallgatva, Harry.
    -Köszi.És az merre van?
    -Arra.-mutatott a tízes és a kilences vágányt jelző tábla közötti falra.-Megmutatom.-mondta, aztán megiramodott és nekifutott a falnak, ami elnyelte őt.
    -Most én is.-lelkesedtem, vámpír gyorsasággal rohantam neki a falnak, ami elnyelt, és egy másik vonat vágánynál kötöttem ki.Ott állt Harry is.Mikor meglátott elmosolyodott.A kezét nyújtotta.
    -Harry Potter vagyok.-mosolygott.Megfogtam a kezét és én is megráztam.
    -Hallottam már rólad.Cherelle Cullen vagyok.-mosolyogtam.Addigra a többiek is megérkeztek.
    -Én is hallottam rólad.Te vagy az a lány, akin nem hatott Voldemort egyik varázsa sem.
    -Az a szadista, lelketlen, megkeseredett gyilkos.-néztem a semmibe.-Amúgy igen én.
    -Hermione Granger vagyok.-mosolygott a lány.
    -Én meg Ron Wesley.-mondta a fiú.
    -Cherelle Cullen.-mosolyogtam rájuk.-De most mennem kell, mielőtt nem kapok helyet.Még egyszer köszi, hogy megmutattad merre kell jönni.Még látjuk egymást.-mondtam és gyors iramban mentem a bejárathoz.Végigmentem a folyosón, de egy kabin sem volt üres, ezért bekopogtam egybe, amiben csak egy srác ült.Felém fordult, mire kinyitottam az ajtót.
    -Bocsi, leülhetek ide, az összes többi tele van.-néztem rá nagy szemekkel.A fiú mukkanni nem tudott, éreztem, hogy a szívverése felgyorsul, és sűrűn vesz levegőt.
     -Persze, gyere csak.-motyogta egy idő után.Bementem és feltettem a bőröndjeimet a tartóra.
     Leültem vele szemben.
     -Kösz.-motyogtam.Csak akkor vettem észre, hogy a haja olyan halvány szőke, mint a Roseé, de lehet még halványabb.A szeme pedig világoskék.Az arca általában kifejezéstelen, pont mint az enyém.Amin nem látszik egy érzelem sem.De most látszott rajta, hogy meglepődött, és lélegzete elállt.Az arcvonalai tiszták, a bőre világos.A hasam bizseregni kezdett.Nem éreztem soha ilyet.Mintha már láttam volna valahol, de mégsem.Mintha ezer éve ismerném, pedig még egyszer sem találkoztunk.Leirthatatlanul vonzott engem valami benne.
    -De bunkó vagyok, a nevem Cherelle Cullen.-mosolyogtam rá.
    -Az enyém Draco Malfoy.-mondta.
    -Örülök.-motyogtam.Mindent tudok az egész családjáról.Csak akkor vettem észre a talárján lévő címert.Mardekár.-Mardekáros vagy.-állapítottam meg.
    -Igen, te pedig.. még sosem láttalak itt.Ide jársz?
    -Igen, de most jöttem először.
    -Nem úgy nézel ki, mint egy elsős.
    -Mert nem vagyok elsős.Negyedéves vagyok.Csak három évet kihagytam.
    -Miért?
    -Mert veszéllyel lettem volna rátok.Mindenkire.-mondtam kicsit halkabban.-Ne kérdezd.-ráztam a fejem.
    Kivettem a táskámból azt a pohár vért, amit még az indulásomkor vettem le a pultról.Szürcsölni kezdtem.A szomjam kezdett csillapodni, és átjárt a borzongás.A szemem most biztos megint nagyon vörös lehet.
    Furcsa volt.. Nem hallottam Draco gondolatait.Ami nagyon idegesített.Újra megpróbáltam behatolni az elméjébe, de sikertelenül.
    Hamarosan megérkeztünk, ezért felálltam, hogy levegyem a cuccaim.Ő is felállt.Szembe voltunk egymással.A vonat váratlanul és gyorsan állt meg.Ami miatt szinte hátraestem, de egy kéz csúszódott a derekam kőré.Draco a fejünk felett lévő csomag tartóba kapaszkodott az egyik kezével, a másikkal engem tartott.Egymástól csak egy hajszál választott el.A levegő körülöttünk meleg lett.A mellkasom gyorsan mozgott fel-le.A vállába kapaszkodtam, mire ő felhúzott.Szemben álltunk egymással és egymás szemébe néztünk.Az érzés leirhatatlan volt.Csak nem tartott sokáig.
    -Kösz.-nyögtem ki.
    -Nincs mit.-vont vállat.Elengedtem, a keze azonnal lecsúszott a derekamról.Elvettem a csomagjaimat és már indultam is volna ki, ha nem hallottam volna már méterekről két nagytermetű fiú lépteit.Crak és Monstro voltak.Hagytam, hogy ők nyitsák ki a kabin ajtaját.Amikor megláttak engem tátott szájjal maradtak.
    -Ki ez a bomba csaj, Draco fülkéjében?-Crak gondolatai voltak az elsők.Azt hittem felképelem.Na de akkor két füle lenne az arca jobb oldalán.Tuti jobban nézne ki mint most, de minek javitsak a kinézetén?
    A kezemmel intettem, hogy kicsit arrébb is mehetnének.Odébb araszoltak, és én kimentem a kabinból.És amikor már három méternyire voltam tőlük, meghallottam Monstro gondolatait.Bár ne tettem volna.. Visszafordultam és kecsesen, gyönyörű mosollyal az arcomon odasétáltam Monsrto elé.
    -Ha még egyszer arra mersz gondolni, hogyan tennél ágyba.-mondtam mosolyogva, aztán egyből mogorva arcot vágtam és folytattam.-Leharapom a karod.Világos?
    -Persze.-motoygta.-Ez a csaj szivós.De, hogyan tudta mire gondolok?
    Draco felé fordultam, aki úgy nevetett, hogy szinte elesett.Aztán felnézett rám.-Még találkozunk.-intettem neki, és lesétáltam a vonatról.
    A roxforthoz érve letettem a csomagjaimat a többi csomag közé.Aztán megálltam a nagyterem bejárata előtt néhánnyal.Mc Galagony tanárnő közeledett felém, de nem vett észre, csak mikor elment mellettem.
    -Jó napot, tanárnő!-mondtam, mikor majdnem elment mellettem.Rámnézett, és kikerekedtek a szemei. Nem csoda, a diákok többsége nem hord szaggatott leggingset és szinte átlátszó fehér ujjatlan inget.
    -Cherelle Cullen?
    -Egész nap.-nevettem.
    -Jézusom.Erre nem voltam felkészülve.Annyit változtál az évek alatt.Mikor még utoljára láttalak.. Most ezt hadjuk.Dubledore professzor már a teremben van, azt mondta te ott kell legyél.Remélem a Griffendélben köszönthetlek majd.
    -Én is remélem, tanárnő.-mosolyogtam, aztán vámpir gyorsasággal berohantam a terembe, hogy a felsősök ne vegyék észre.Dumbledore professzor a székében olvasott.Odarohantam hozzá.
    -Jó napot, professzor úr.-mondtam halkan.Felnézett a székből és azonnal felpattant.
    -Cherelle, hát megérkeztél.Nagyon örülök, hogy újra láthatlak.Hogy tetszik eddig a Roxfort?
    -Nagyon jó itt lenni, és gyönyörű ez a hely.161 éve, hogy élek, de ehez fogható látávnyt kevés helyen látni.-mosolyogtam.
    -Kedves és odafigyelő vag, mint édesanyád.Rá emlékeztetsz..Mindjárt kezdődik a ceremónia.Ebben az évben sokan fognak a Roxfortban tolongani.-mondta.-Maradj olyan helyen, ahol nem látnak.Majd, amikor meghallod a neved, gyere ki mellém.
    -Rendben.-bólintottam, és egy olyan helyre álltam, ahol nem látnak, de én látok mindenkit és mindent. Már az összes diák bent volt a teremben.Minden elsőst beosztott a házaiba a Teszlek Süveg.Dubledore egy kis csendet kért.
    -Gyerekek, idén a Roxfort egy fontos esemény helyszinévé válik.Idén itt fogják rendezni a Trimágus Tusát!És igy a Roxfort két iskola tanulóinak ad otthont.A Beauxbatons-nak, amelynek az igazgatója Olympe Maxime kisasszony.-intett az ajtó felé.Azonnal kinyitódott és egy csapat kék egyenruhás lány vonult be, valami betanitott koreográfiával.Az igazgatónőjük pedig félóriás volt.-A második iskola pedig a Durmstrang igazgatója Igor Karkarov.-a nagy ajtón egy csapat izomagyú bulgár fiú jött be, akik valami műsort produkáltak, a tűzzel.Ők is leültek egy asztalhoz, mint a lányiskola.
    -És végül, de nem utolsó sorban, van még egy bejelenteni valóm.A Roxfortban először van ilyen, hogy egy diák negyedévesen kerül az iskolába, de ami késik nem múlik.Fogadjátok sok szeretettel az új iskolatársatokat, Cherelle Cullen-t.-mondta, mindenki sugdolózni kezdett.Odasétáltam Dumbledore mellé és megálltam.Az átlag reakció a csodálkozás és a megdöbbenés volt.Már megszoktam, hogy az emberek nincsenek a tökéletes dolgokhoz hozzászokva.Ezért, amikor a vámpirokat meglátják, általában ez az össz reakció.-Cherelle kérlek ülj le a székre, hogy a Teszlek Süveg beosszon téged egy házba.
    A székre ültem, mire Mc Galagony professzor a fejemre tette a Süveget.Az azonnal meg is szólalt.
    -Á, Bella Swan lánya.Igéretes kis boszorkány, nem olyan, mint itt mindenki.Ő más.Sok hét lakatos titkot kell megőrizzen.A tudása vetekedik Granger kissaszonyéval.És egyetlen varázslat sem hat rá.-na álljunk csak, meg, jól hallottam?Egy varázslat sem hat rám?Miért nem?Jaj ne, és itt jön az, amikor megvilágosodok. Azért, mert vámpir vagyok, nem hat rám egy varázsige sem.Fasza.A diákok zúgolódni és sugdolózni kezdtek.-Hova is tegyelek?Bátor vagy.Okos, és mindenképpen jók a képességeid.A Mardekárba is tehetlek, ott biztosan nagy varázsló lennél, és nagy dolgokat vinnél véghez.De tehetnélek a Griffendélbe is, ott találnál barátokat, boldogságot és nem mellesleg követnéd anyádat.-tétovázott, a két ház pedig tűkön ülve nézett engem.-Griffendél!-orditotta el magát a Süveg.Mire a Griffendélesek mind nagy huhogásban, és tapsban törtek ki.Lesétáltam hozzájuk és leültem Hermione, meg Seamus közé.Sajnos az összes szem körülöttem rám szegeződött.
    -Akkor kezdődjék a lakoma!-kiáltotta Dumbledore.Az asztalok mind telis-tele voltak étellel, de én csak egy almát vettem el.Észrevettem, hogy Fred és George figyelnek.Feléjük fordultam és rájuk néztem.
    -Mi van?-kérdeztem.Erre elvigyorodtak.
    -Rajtad tényleg nem hat semmilyen varázsige?-kérdezte Fred.Elmosolyodtam.
    -Úgy tűnik.A többi képességemmel ellentétben ezzel nem voltam tisztában..-gondolkodtam el.A családomon sosem gyakoroltam a varázslást, ezért nem jöhettem rá erre.Biztos ez az oka annak, hogy Voldemort nem tudott megölni.És, hogy apám a Volturihoz kellett forduljon, ahhoz, hogy meöljék.Túlságosan felkavarta az, hogy meghalt a felesége, a gyönyörű anyám.Mert ő volt a Világ legszebb nője.
    -Van más képességed is?-kérdezte George.
    -Igen, de ezt most hagyjuk.-ráztam a fejem.Hermione és én ugyanazért a muffinért nyúltunk, ezért a keze hozzáért az enyémhez.Gyorsan elkapta a kezét és felém fordult.
    -Azt várod, hogy elfertőződjön.-állapitottam meg, ez annyira fura.Szórakoztatott a tudatlansága.
    -Miért olyan hideg a kezed, mint a jég?
    -Nem csak a kezem ilyen hideg.-nevettem.-Az egész testem.Ide adod a kezed?-kérdeztem.A kezembe helyezte a sajátját.A nyakamhoz emeltem a kezét, ahol érződik, mennyire ver a szivem.A szemei elkerekedtek.
    -A pulzusod hatalmas!Nincs valami bajod?Mármint, valami betegséged?-kérdezte elképedve, a fiúk is felfigyeltek erre.
    -Nem igazán.Mi sosem szoktunk megbetegedni.
    -Hogy-hogy ti?-kérdezte Harry.
    -Úgy, hogy nekem van egy családom, és van még néhány "család", akik olyanok, mint mi.
    -Aha, ezt valahogyan kifejtenéd?
    -Odafent majd elmondom.-a teremben nagy csönd lett.Draco és Jerome, az egyik bulgár srác beszélgettek.És közben mindketten engem néztek.Szerencsére egy kilóméteres körzetben mindent hallok, úgyhogy nem volt nehéz meghallani őket.
    -És, Draco ki ez az új csaj?-kérdezte Jerome.Aranyos srác volt, aranybarna hajjal és barna szemmel.
    -Ő Cherelle.Fura lány, biztos, hogy nem olyan, mint a többi lány..Valahogy más.
    -Kiváncsi vagyok rá.Olyan, mintha tökéletes arca lenne..-gondolkodott el, az arcomat vizsgálva.
    -Mert az.Egy bőrhibát nem látni az arcán..-szólalt meg Draco.És ebben igaza van.

    Dumbledore felállt és a diákokra nézett.

    -A Trimágus Tusán a három iskolából, három bajnokot választ ki, a Tűz Serlege.A három bajnok pedig három hátborzongató próbát kell kiálljon.Jó ha előre leszegezzük, a Tusát nem ijedősöknek találták ki.És ha a Serleg kiválaszt, már nincs visszaút.Tehát mindenki, aki indulni akar, többször is gondolja át.Van még valami, a Mágiaügyi Minisztérium idén meghozta azt a szabályát, miszerint a Trimágus Tusán, csak tizenhét éven felüliek vehetnek részt.-jelentette ki Dumbledore.És nagy zúgolódás.Soha nem szerettem a szabályokat. Mindenki elkezdett kiabálni, és zsörtölődni.

   -Ez nem igazság!Egyszer van itt a Roxfortban Tusa, és azon sem indulhatok!Ez nem igazság!-háborodott fel Ron.

    -Ja, tényleg nem az.Emmett szerint, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.Én mindig is utáltam a szabályokat.És itt egy alkalom, hogy egy kicsit valakikkel az erőm összemérjem, és nem tudom, mert tiltja a szabály.-háborogtam én is.Fred és George összenéztek és elmosolyodtak.Aztán rámnéztek, azzal a fura vigyorral az arcukon.-Birnátok Emmettet!-jelentettem ki.

    -Ki az az Emmett?-kérdezte Hermione.

    -A legidősebb bátyám.

    -Mi már most kedveljük.-vigyorgtak az ikrek.-És azon gondolkodtunk, hogy te is szakasztott mása lehetsz, csak lányba.

    -Igen, pontosan.Em és én imádjuk a családunkat szivatni.Egyszer, Jasper szobálya elé tettünk egy sziklát. Mikor kinyitotta az ajtót, olyan mulatságos képet vágott.Megért minden pénzt.-nevettem.

    -És mit csinált a kővel?-kérdezte George.

    -Megfejelte.

    -És nem lett maradandó sérülése?-kérdezte Hermione elképedve.Elég furcsán nézhettem rá.

    -Mi van?Dehogyis!Jasper él és virul.A kő az, ami porrá vált.-néztem rá értetlenül.Na ne már, hogy Jasper feje egy kő miatt fog szétesni.És akkor jutott csak eszembe, ők nem tudják a titkot.-Már megint túl sokat mondok!

    -Eleget, ahhoz, hogy tudjam mi vagy.-mondta Hermione.

    -A Trimágus Tusa ezennel kezdetét veszi.-jelentette ki Dumbledore.Mindenki a hálókerületebe ment, ahogy mi is.Nagy "szerencsénkre" a Griffendél fogja elszállásolni a bulgár fiúkat, persze a fiúk körletében.A klubbhelyiségbe érve a kandalló elé ültem.Aztán körém Ron, Hermione és Harry.Mind nagy szemekkel néztek rám.

    Hermione nagyon halkan, de mérgesen megszólalt.-Miért nem mondtad, hogy vámpir vagy?

    -Azért, mert nem akartam, hogy elitéljetek.-mondtam.Harry és Ron összenéztek, aztán egyszerre tört ki belőlük.

    -Ez király!-mondta Ron.-De ez ugye nem azt jelenti, hogy most megölsz minket?

    -Nem, én és a családom nem támadunk emberekre.Mi csak állatokkal táplálkozunk.Itt viszont nem vadászhatok.

    -Sosem laksz jól az állatvérrel.-merengett Hermione.

    -Hát nem.Ez olyan, mintha egy ember egész életében csak tofun élne.Az étvágyát enyhiti, de soha nem lakik jól vele.Én soha nem tudtam milyen igazi embervért inni.

    -Hogy érted, hogy igazi?-kérdezte Harry.

    -Úgy, hogy én ide olyan vért hoztam, amit az emberek véradóként adnak.Nem én szivom ki belőlük, és nem olyan friss.

    -Hogy szereztek ennyi vért?

    -"Nagyapám" orvos.

    -Szóval akkor neked nem ők az igazi családod?

    -Nem, az igazi családom Bella és Edward voltak.Edwardot Carlisle mentette meg, mert haldoklott.Aztán Esmet, Rosaliet és Emmettet.Alice vámpir, amióta csak az eszét tudja, de ő is volt ember, csak akkor is látta a jövőt, ezért betették egy diliházba, és sokkolóval áramot jutattak a testébe.Ezért nem emlékszik semmire. Jaspert pedig egy Maria nevű vámpir változtatta át.Carlisle és Esme úgy tekintenek rájuk, mint a saját gyermekeikre.Mindenki úgy tudja, fogadott gyermekek.Én meg nem teljesen vagyok vámpir.-ráztam a fejem.

    -Akkor meg mi vagy?-Hermione megdöbbent arcára számitottam.

    -Csak félig vagyok vámpir, félig meg boszorkány, vagy ember, kinek hogy tetszik.

    -Én ennek mik a velejárói?-kérdezte Ron.

    -Mindenkinél erősebb és gyorsabb vagyok.Ha napfényre megyek látszik a szemfogam.Ha odavágnak egy márványpadlóhoz, a padló bánja meg.Mindenkinek nagyon csábitóak vagyunk, a tökéletességünk miatt.

    -És miért ilyen nagyon lágy a hangotok?-Harry kérdése meglepett, de tudtam rá a választ.

    -Eredetileg ugye a vámpirok emberre vadásznak.Hát, mivel a zsákmány általában nem hull az ölünkbe, a csábitáshoz kell.

    -Te öltél már embert?-kérdezte Hermione aggódva.

    -Nem, még sosem..Azért hagytam ki három évet, mert nem voltam felkészülve arra, hogy emberek közé menjek.És Carlisle szerint most már eléggé imunis vagyok az embervérre.Őt például már sehogy nem fékezi meg a vér illata.Na bezzeg egy újszülött.. Őt nem lehetne féken tartani.-válaszoltam a fejben feltett második kérdésére.
    -És mondtad, hogy van több képességed is, mik ezek?-kérdezte Harry.
    -Például a gondolatolvasás.Hallom mások mit gondolnak abban a pillanatban.Vagy a kinzóképességem. Az olyan, mint a Cruciatus átok, megkinozza az embereket, persze ez nálam nem bűn.Persze vannak akikre a gondolatolvasó képességem nem hat.De szerintem, ez csak egy embernél fordult elő.
    -Mégis hogy működik a kinzó képességed?-kérdezte Ron.
    -Megmutassam?-csillant fel a szemem.
    -Nem is tudom, fájni fog?
    -Próbálok majd óvatos lenni.És ha megkérhetlek, ne ordits.
    -Oké, kezdheted.-mondta és felállt.Koncentráltam.Ránéztem és kin.Azonnal a földre rogyott és vonaglani kezdett.Látszott rajta, hogy fáj neki, ezért abbahagytam.-Ez baró.De fájdalmas.
    -Hát még mennyire fájna az, ha olyan lennél, mint én és a fejedet szednék le.Minket nem lehet golyóval, vagy akármilyen fegyverrel megölni.Minket csak a magunkfajta ölhet meg..Meg még egy másik faj, amit nekem nem mondtak el, Carlisle szernit, majd akkor megtudom, amikor szükség lesz rá.-motyogtam a semmibe.A telefonom a zsebemben el kezdett szólni.Azonnal felvettem és a fülemhez szoritottam.
    -Szia, milyen a hely?-kérdezte Alice csillingelő hangon.
    -Csodás!Egyszerűen a tály amit itt látsz fantasztikus!Kevés helyen látni ilyen gyönyörű panorámát!-mondtam felvillanyozva.Persze amennyire ez a hangomon látszott, az arcomon pont ennyire nem.Sajnos nekem az a nagy bajom, hogy mindig pokerfaceben vagyok és soha senki nem tudja a hangulatomat leolvasni az arcomról.
    -És hogy vagy?
    -Jól, Alice.Mond, ki vagyok hangositva?-érdeklődtem.A vonal végéről halk kuncogás hallatszott.
    -Csak egy kicsit.-válaszolt Alice.
    -Mond Cherelle, indulni fogsz a Tusán?-kérdezte Emmett és Jasper egyszerre.Elnevettem magam.
    -Nem lehet.Tezenhét éven aluliak nem indulhatnak a Tusán.
    -Ez nagyon lehangoló.-mondta Jazz.
    -De annak, hogy hivtatok biztos volt valami nyomósabb oka, mint megkérdezni, hogy jól vagyok-e.
    -Igen, igazából van valami..Láttam ifj.Barty Kuport és Alastor Mordont.Olyan furcsa volt..Aztán láttam Harryt is egy temetőben és Peter Pettigrewt, valamit fogott a kezében.Ennyi és eltűnik, mindig ezt látom és már idegesit.-Alice hangja megterhelt és fáradt volt.A szavai megijesztettek.Ifj. Barty Kupor, Rémszem Mordon és Féregfark?Nem áll össze a kép, szerintem őt is inkább ez idegesiti..
    -Kutatni fogok róluk.Amúgy..Alastor Mordon idén fog tanita minket.
    -Ó, lehet ennek van valami köze ehez..
    -Van még valami..Lehetséges az, hogy valakinek nem tudok a gondolataiban olvasni?-kérdeztem meg azt ami igazából érdekelt.Egy kis ideig habozott.
    -Ez fura..Edward, amikor Bellával találkozott nem tudott a gondolataiban olvasni.És most te sem tudsz valakiében.Hogy hivják?-na ez az, amit nem akartam elárulni..
    -Draco Malfoy..
    -Ó..Hát még ennek utánanézek, de szerintem ugyanaz a helyzet volt, mint a Bellánál..Ha Draco tudod mi lenne, pajzs lenne.De ez még nem biztos, szóval utánanézek még.-válaszolt.
    -Oké..-motyogtam.-Majd még hivjatok!Sziasztok!-köszöntem el tölük.Alice bontotta a vonalat.A többiek mind kérdőn néztek rám.-Mi van?
    -Mi volt az a valami amibe beszéltél?-érdeklődött Hermoine.
    -A telefonom, ti varázslók nem szoktátok használni.De a muglik imádják, ezzel a készülékkel beszélni tudsz más emberekkel.Ti a baglyot szoktátok használni, mi ezt.Igy könnyebben tudunk értekezni egymással.
    -Szóval ez olyan, mint a bagoly, csak modernebb?-kérdezte Harry.
    -Igen, mondhatjuk igy is.-mosolyogtam.Hirtelen Mc Galagony professzor lépett a klubbhelyiségbe.
    -Mindenki menjen lefeküdni!És kérlek, a vendégeinket ne zavarjátok.-intett egyet és a bolgár fiúk beléptek az ajtón.Gyorsan felmentünk a szobánkba és bebújtunk az ágyba lefeküdni.Persze Hermionénak rengeteg kérdése volt, és majdnem mindet fel is tette.
    -Milyen pálcád van?-kérdezte.
    -Rózsafa, tizenhárom hüvelyk, és egyszarvú a magja.-mondtam.
    -És hogy néz ki, megmutatod?-kérdezte, én azonnal elővettem a pálcám és óvatosan odenyújtottam neki.
    -Vigyázz, eléggé szúr.-figyelmeztettem őt.A pálcám alulról vékonyodott felfele.És alulról felfele egy tövises rózság kúszott fel rajta.És a legalján van egy pici fehér rózsa.A tövis azért volt rajta, hogy mások ne fogdossák.Az én kezemet nem szúrta meg, mivel majdnem olyan, mint egy kődarag.Én is olyan vagyok..
    -Ez nagyon szép!-ámult el Hermione.
    -Köszi.-mosolyogtam.-De most alszok, mert csak három órát tudok, igy majd reggel ötkor felkeltelek és elmegyünk a könyvtárba, mert kiváncsi vagyok valamire.Jó igy?
    -Persze!Tudod, hogy benne vagyok mindenben, ami a könyvtárban történik.
    -Én is ebben reménykedtem.-motyogtam.Azon gondolkodtam, hogy egyre jobban tetszik a Roxfort, és úgy gondolom, ez az évem nem lesz eseménytelen.Aztán egyből el is aludtam a gondolkodás után.


    Na halika!!:) Remélem mindenkinek tetszett az első rész!!Kérlek irjátok meg a véleményeiteket!!Nagyon kiváncsi lennék, hogy mit szóltok hozzá!!:)) A másik, mivel megkezdődött a suli nem túl sűrűn tudom hozni a részeket!De megpróbálok sietni vele!Ja, amúgy ha úgy gondoljátok van néhány Harry Potter rajongó haverotok/ismerősötök szóljatok nekik, hogy "hé, haver, itt ez a blog, szerintem nézz be!", vagy ilyesmi. Nagyon örülnék, ha sokan lennénk.Addig is puszi mindenkinek!:)

*DoRcs