1.fejezet 1.rész-/Kezdetek/

    Reggel már kint voltam a konyhában és töltöttem magamnak egy pohár friss vért, hogy felfrissüljek. Emmett nagy szemekkel nézte ahogy iszok, ezért egy gyors mozdulattal odadobtam neki.Ő meg nagy lendülettel rohant a pohárért, hogy elkapja azt.A pohár szerencsésen landolt a kezében.Felpillantott és rám vigyorgott.
    -Kösz, hugi!-kacsintott rám.
    -Nincs mit.-mosolyogtam vissza.Alice lassú léptekkel jött a konyhába, és felkiáltott, Rosenak, Jaspernek, Carlislenak és Esmenek, hogy jöjjenek le.Már mindenki a konyhában volt, és várt, hogy Alice mondjon valamit.A kezében egy boritek volt.
    -Mit tartasz a kezedben?-kérdezte Rose türelmetlenül.Alice elmosolyodott, és rám nézett.
    -Ezt a levelet te kaptad, Cherelle.-mondta és odaadta.A kezembe vettem és szem ügyre vettem.A levél régi papírból készült, a borítékot pedig egy régi pecséttel zárták le.Az volt ráírva, hogy Roxfort.
    -Ez miféle levél?-kérdeztem.
    -Nyisd ki és megtudod.-örvendezett Alice.Lassan kinyitottam.Gyorsan átfutottam.
    -Azt írja, hogy felvettek a Roxfort boszorkány- és varázsló képző szak iskolába.-futottam végig az első sort.Aztán felsikítottam.-Jézusom, ez nagyon király!-vigyorogtam.-De mi az a Roxfort?
    -Már régebben el akartuk mondani neked, Elle.A Roxfortra járt Bella is, az anyád.És most, hogy már nem vagy veszéllyel a többiekre, elmehetsz te is.-magyarázott Carlisle.Emmett ráérősen rácsapott a vállamra, mire felvihogtam.
    -Ez nagyon jó!-mondtam.
    -A könyveidet és megfelelő felszerelésed már megvettük.-mondta Esme.
    -Csak még be kell pakold a ruháidat.-lelkesedett Rose, és Alice.
    -Nem engedem, hogy ti pakoljátok be!-szegeztem rájuk a tekintetem.Szélsebesen felrohantam a szobámba és előkaptam a két bőröndömet.A szekrényem majdnem teljes tartalmát belepakoltam.Már csak a taláromat kellett bepakoljam.Már épp akartam beletenni, mikor a bőröndöm megint kritizálni akarta a ruhadarabot.
    -Ezt nem engedem, hogy belém tedd.Annyira rusnya.Ki tervezte ezt a förtelmet?Cherelle, mikor romlott el az ízlésed ennyire?-kérdezte felháborodva.
    -Ez egy talár, és az iskolában ez a viselet, nem tehetek róla.
    -Azért remélem át fogod valahogyan alakítani.
    -Átalakítani?Hát persze.Hogy is kételkedhettél bennem?-kérdeztem felháborodva.-Mikor kell induljak?-kérdeztem az ajtóban álló Jaspertől.
    -Ha most elindulunk, pont odaérünk.-mosolygott.
    -Oké, menjünk.-mosolyogtam.Felvettük a bőröndöket és a táskám, aztán mentünk is le.A konyha pultról még elvettem egy olyan poharat, mit a gyorskajáldákban adnak, de az enyémbe vér volt.
    Bepattantunk a kocsikba, Carlisle padlóig nyomta a gázt.
    -Cherelle, pakoltam neked egy egész táskányi csomagolt vért.Ott nem tudsz majd vadászni, mert varázslatos lényeken kívül nincs más állat.Minden hónapban küldök egy tárkányival, neked csak az a dolgod, hogy amikor kifogyott, visszaküldöd.
    -Jó.Értem.
    -Ott sok lesz az állat.A levél szerint mindenkinek kell legyen egy állata.Neked felmentésed van ebből.Dumbledore tudni fogja miért.Ő és az egész tanári kar tudja ki vagy.
    -Aha.Értem.Rájuk nem támadhatok.Világos, mint a nap.
    -És a legfontosabb, ha valakivel nem vagy annyira nagyon jó kapcsolatban, ne áruld el mi vagy.-csak bólintottam, de azért érzékelte.
    Nemsokára egy vonat állomásra értünk.Sok ember tolongott mindenhol.Mi pedig meg kellett találjuk a 9 3/4. vágányt.Dehát olyan nem létezik.Vagy mégis?
    El kezdtünk járkálni a kilencedik, és a tizedik vágányok közt, de sehol nem láttuk.Egyszer csak meglátok két fiút és egy lányt, furcsa volt, hangokat hallottam felőlük, de a vámpír hallásom semmit nem érzékelt.
    -Na jó, most vagy hülye vagyok, vagy nem tudom mi van.
    -Miért mi van?-kérdezte Esme.
    -Hangokat hallok, felőlük.-mutattam a tinikre.-De nem mondanak semmit.
    -Ideje, hogy megtudd.Örökölted apád képességét, mi szerint hallod mindenki gondolatát.-mondta Alice.
    -He?
    -Jól hallottad.-mondta Carlisle.
    -Oké, megpróbálom megint meghallani a gondolataikat.-koncentráltam, és hallottam.
    -Hol van már az a vágány?Fáj a lábam..-panaszolta magában a lány.
    -Odamegyek, megkérdezem merre van a vágány.Egyedül megyek.
    -Remélem egy csodálatos éved lesz a Roxforton.-mosolygott Carlisle és megölelt.
    -Vigyázz magadra, Cherelle!-mondta Esme és lágyan megölelt.
    Rose és Alice lépett hozzám.-Remélem emlékezetes lesz ez az éved.-mondták egyszerre és megöleltek.
    Jazz és Em egyszerre lépett felém.-Hiányozni fogsz.-suttogta Jazz.
    -Ti is hiányozni fogtok nekem.-néztem a családomra.-Sziasztok.-intettem és elindultam a két srác és a lány után.
    Nem volt nehéz, mivel a gondolataik hangosak voltak.Utolértem őket és a szemüveges vállára tettem a kezem.Ő felém nézett és elakadt a lélegzete.
    -Bocs, nem tudod merre van a 9 3/4. vágány?-kérdeztem.Közben a vörös hajú is felém nézett.Neki ugyanez volt a reakciója, csak feltűnőbben.
    -Pont most akartunk átmenni rajta.-mosolygott, a gondolataikat hallgatva, Harry.
    -Köszi.És az merre van?
    -Arra.-mutatott a tízes és a kilences vágányt jelző tábla közötti falra.-Megmutatom.-mondta, aztán megiramodott és nekifutott a falnak, ami elnyelte őt.
    -Most én is.-lelkesedtem, vámpír gyorsasággal rohantam neki a falnak, ami elnyelt, és egy másik vonat vágánynál kötöttem ki.Ott állt Harry is.Mikor meglátott elmosolyodott.A kezét nyújtotta.
    -Harry Potter vagyok.-mosolygott.Megfogtam a kezét és én is megráztam.
    -Hallottam már rólad.Cherelle Cullen vagyok.-mosolyogtam.Addigra a többiek is megérkeztek.
    -Én is hallottam rólad.Te vagy az a lány, akin nem hatott Voldemort egyik varázsa sem.
    -Az a szadista, lelketlen, megkeseredett gyilkos.-néztem a semmibe.-Amúgy igen én.
    -Hermione Granger vagyok.-mosolygott a lány.
    -Én meg Ron Wesley.-mondta a fiú.
    -Cherelle Cullen.-mosolyogtam rájuk.-De most mennem kell, mielőtt nem kapok helyet.Még egyszer köszi, hogy megmutattad merre kell jönni.Még látjuk egymást.-mondtam és gyors iramban mentem a bejárathoz.Végigmentem a folyosón, de egy kabin sem volt üres, ezért bekopogtam egybe, amiben csak egy srác ült.Felém fordult, mire kinyitottam az ajtót.
    -Bocsi, leülhetek ide, az összes többi tele van.-néztem rá nagy szemekkel.A fiú mukkanni nem tudott, éreztem, hogy a szívverése felgyorsul, és sűrűn vesz levegőt.
     -Persze, gyere csak.-motyogta egy idő után.Bementem és feltettem a bőröndjeimet a tartóra.
     Leültem vele szemben.
     -Kösz.-motyogtam.Csak akkor vettem észre, hogy a haja olyan halvány szőke, mint a Roseé, de lehet még halványabb.A szeme pedig világoskék.Az arca általában kifejezéstelen, pont mint az enyém.Amin nem látszik egy érzelem sem.De most látszott rajta, hogy meglepődött, és lélegzete elállt.Az arcvonalai tiszták, a bőre világos.A hasam bizseregni kezdett.Nem éreztem soha ilyet.Mintha már láttam volna valahol, de mégsem.Mintha ezer éve ismerném, pedig még egyszer sem találkoztunk.Leirthatatlanul vonzott engem valami benne.
    -De bunkó vagyok, a nevem Cherelle Cullen.-mosolyogtam rá.
    -Az enyém Draco Malfoy.-mondta.
    -Örülök.-motyogtam.Mindent tudok az egész családjáról.Csak akkor vettem észre a talárján lévő címert.Mardekár.-Mardekáros vagy.-állapítottam meg.
    -Igen, te pedig.. még sosem láttalak itt.Ide jársz?
    -Igen, de most jöttem először.
    -Nem úgy nézel ki, mint egy elsős.
    -Mert nem vagyok elsős.Negyedéves vagyok.Csak három évet kihagytam.
    -Miért?
    -Mert veszéllyel lettem volna rátok.Mindenkire.-mondtam kicsit halkabban.-Ne kérdezd.-ráztam a fejem.
    Kivettem a táskámból azt a pohár vért, amit még az indulásomkor vettem le a pultról.Szürcsölni kezdtem.A szomjam kezdett csillapodni, és átjárt a borzongás.A szemem most biztos megint nagyon vörös lehet.
    Furcsa volt.. Nem hallottam Draco gondolatait.Ami nagyon idegesített.Újra megpróbáltam behatolni az elméjébe, de sikertelenül.
    Hamarosan megérkeztünk, ezért felálltam, hogy levegyem a cuccaim.Ő is felállt.Szembe voltunk egymással.A vonat váratlanul és gyorsan állt meg.Ami miatt szinte hátraestem, de egy kéz csúszódott a derekam kőré.Draco a fejünk felett lévő csomag tartóba kapaszkodott az egyik kezével, a másikkal engem tartott.Egymástól csak egy hajszál választott el.A levegő körülöttünk meleg lett.A mellkasom gyorsan mozgott fel-le.A vállába kapaszkodtam, mire ő felhúzott.Szemben álltunk egymással és egymás szemébe néztünk.Az érzés leirhatatlan volt.Csak nem tartott sokáig.
    -Kösz.-nyögtem ki.
    -Nincs mit.-vont vállat.Elengedtem, a keze azonnal lecsúszott a derekamról.Elvettem a csomagjaimat és már indultam is volna ki, ha nem hallottam volna már méterekről két nagytermetű fiú lépteit.Crak és Monstro voltak.Hagytam, hogy ők nyitsák ki a kabin ajtaját.Amikor megláttak engem tátott szájjal maradtak.
    -Ki ez a bomba csaj, Draco fülkéjében?-Crak gondolatai voltak az elsők.Azt hittem felképelem.Na de akkor két füle lenne az arca jobb oldalán.Tuti jobban nézne ki mint most, de minek javitsak a kinézetén?
    A kezemmel intettem, hogy kicsit arrébb is mehetnének.Odébb araszoltak, és én kimentem a kabinból.És amikor már három méternyire voltam tőlük, meghallottam Monstro gondolatait.Bár ne tettem volna.. Visszafordultam és kecsesen, gyönyörű mosollyal az arcomon odasétáltam Monsrto elé.
    -Ha még egyszer arra mersz gondolni, hogyan tennél ágyba.-mondtam mosolyogva, aztán egyből mogorva arcot vágtam és folytattam.-Leharapom a karod.Világos?
    -Persze.-motoygta.-Ez a csaj szivós.De, hogyan tudta mire gondolok?
    Draco felé fordultam, aki úgy nevetett, hogy szinte elesett.Aztán felnézett rám.-Még találkozunk.-intettem neki, és lesétáltam a vonatról.
    A roxforthoz érve letettem a csomagjaimat a többi csomag közé.Aztán megálltam a nagyterem bejárata előtt néhánnyal.Mc Galagony tanárnő közeledett felém, de nem vett észre, csak mikor elment mellettem.
    -Jó napot, tanárnő!-mondtam, mikor majdnem elment mellettem.Rámnézett, és kikerekedtek a szemei. Nem csoda, a diákok többsége nem hord szaggatott leggingset és szinte átlátszó fehér ujjatlan inget.
    -Cherelle Cullen?
    -Egész nap.-nevettem.
    -Jézusom.Erre nem voltam felkészülve.Annyit változtál az évek alatt.Mikor még utoljára láttalak.. Most ezt hadjuk.Dubledore professzor már a teremben van, azt mondta te ott kell legyél.Remélem a Griffendélben köszönthetlek majd.
    -Én is remélem, tanárnő.-mosolyogtam, aztán vámpir gyorsasággal berohantam a terembe, hogy a felsősök ne vegyék észre.Dumbledore professzor a székében olvasott.Odarohantam hozzá.
    -Jó napot, professzor úr.-mondtam halkan.Felnézett a székből és azonnal felpattant.
    -Cherelle, hát megérkeztél.Nagyon örülök, hogy újra láthatlak.Hogy tetszik eddig a Roxfort?
    -Nagyon jó itt lenni, és gyönyörű ez a hely.161 éve, hogy élek, de ehez fogható látávnyt kevés helyen látni.-mosolyogtam.
    -Kedves és odafigyelő vag, mint édesanyád.Rá emlékeztetsz..Mindjárt kezdődik a ceremónia.Ebben az évben sokan fognak a Roxfortban tolongani.-mondta.-Maradj olyan helyen, ahol nem látnak.Majd, amikor meghallod a neved, gyere ki mellém.
    -Rendben.-bólintottam, és egy olyan helyre álltam, ahol nem látnak, de én látok mindenkit és mindent. Már az összes diák bent volt a teremben.Minden elsőst beosztott a házaiba a Teszlek Süveg.Dubledore egy kis csendet kért.
    -Gyerekek, idén a Roxfort egy fontos esemény helyszinévé válik.Idén itt fogják rendezni a Trimágus Tusát!És igy a Roxfort két iskola tanulóinak ad otthont.A Beauxbatons-nak, amelynek az igazgatója Olympe Maxime kisasszony.-intett az ajtó felé.Azonnal kinyitódott és egy csapat kék egyenruhás lány vonult be, valami betanitott koreográfiával.Az igazgatónőjük pedig félóriás volt.-A második iskola pedig a Durmstrang igazgatója Igor Karkarov.-a nagy ajtón egy csapat izomagyú bulgár fiú jött be, akik valami műsort produkáltak, a tűzzel.Ők is leültek egy asztalhoz, mint a lányiskola.
    -És végül, de nem utolsó sorban, van még egy bejelenteni valóm.A Roxfortban először van ilyen, hogy egy diák negyedévesen kerül az iskolába, de ami késik nem múlik.Fogadjátok sok szeretettel az új iskolatársatokat, Cherelle Cullen-t.-mondta, mindenki sugdolózni kezdett.Odasétáltam Dumbledore mellé és megálltam.Az átlag reakció a csodálkozás és a megdöbbenés volt.Már megszoktam, hogy az emberek nincsenek a tökéletes dolgokhoz hozzászokva.Ezért, amikor a vámpirokat meglátják, általában ez az össz reakció.-Cherelle kérlek ülj le a székre, hogy a Teszlek Süveg beosszon téged egy házba.
    A székre ültem, mire Mc Galagony professzor a fejemre tette a Süveget.Az azonnal meg is szólalt.
    -Á, Bella Swan lánya.Igéretes kis boszorkány, nem olyan, mint itt mindenki.Ő más.Sok hét lakatos titkot kell megőrizzen.A tudása vetekedik Granger kissaszonyéval.És egyetlen varázslat sem hat rá.-na álljunk csak, meg, jól hallottam?Egy varázslat sem hat rám?Miért nem?Jaj ne, és itt jön az, amikor megvilágosodok. Azért, mert vámpir vagyok, nem hat rám egy varázsige sem.Fasza.A diákok zúgolódni és sugdolózni kezdtek.-Hova is tegyelek?Bátor vagy.Okos, és mindenképpen jók a képességeid.A Mardekárba is tehetlek, ott biztosan nagy varázsló lennél, és nagy dolgokat vinnél véghez.De tehetnélek a Griffendélbe is, ott találnál barátokat, boldogságot és nem mellesleg követnéd anyádat.-tétovázott, a két ház pedig tűkön ülve nézett engem.-Griffendél!-orditotta el magát a Süveg.Mire a Griffendélesek mind nagy huhogásban, és tapsban törtek ki.Lesétáltam hozzájuk és leültem Hermione, meg Seamus közé.Sajnos az összes szem körülöttem rám szegeződött.
    -Akkor kezdődjék a lakoma!-kiáltotta Dumbledore.Az asztalok mind telis-tele voltak étellel, de én csak egy almát vettem el.Észrevettem, hogy Fred és George figyelnek.Feléjük fordultam és rájuk néztem.
    -Mi van?-kérdeztem.Erre elvigyorodtak.
    -Rajtad tényleg nem hat semmilyen varázsige?-kérdezte Fred.Elmosolyodtam.
    -Úgy tűnik.A többi képességemmel ellentétben ezzel nem voltam tisztában..-gondolkodtam el.A családomon sosem gyakoroltam a varázslást, ezért nem jöhettem rá erre.Biztos ez az oka annak, hogy Voldemort nem tudott megölni.És, hogy apám a Volturihoz kellett forduljon, ahhoz, hogy meöljék.Túlságosan felkavarta az, hogy meghalt a felesége, a gyönyörű anyám.Mert ő volt a Világ legszebb nője.
    -Van más képességed is?-kérdezte George.
    -Igen, de ezt most hagyjuk.-ráztam a fejem.Hermione és én ugyanazért a muffinért nyúltunk, ezért a keze hozzáért az enyémhez.Gyorsan elkapta a kezét és felém fordult.
    -Azt várod, hogy elfertőződjön.-állapitottam meg, ez annyira fura.Szórakoztatott a tudatlansága.
    -Miért olyan hideg a kezed, mint a jég?
    -Nem csak a kezem ilyen hideg.-nevettem.-Az egész testem.Ide adod a kezed?-kérdeztem.A kezembe helyezte a sajátját.A nyakamhoz emeltem a kezét, ahol érződik, mennyire ver a szivem.A szemei elkerekedtek.
    -A pulzusod hatalmas!Nincs valami bajod?Mármint, valami betegséged?-kérdezte elképedve, a fiúk is felfigyeltek erre.
    -Nem igazán.Mi sosem szoktunk megbetegedni.
    -Hogy-hogy ti?-kérdezte Harry.
    -Úgy, hogy nekem van egy családom, és van még néhány "család", akik olyanok, mint mi.
    -Aha, ezt valahogyan kifejtenéd?
    -Odafent majd elmondom.-a teremben nagy csönd lett.Draco és Jerome, az egyik bulgár srác beszélgettek.És közben mindketten engem néztek.Szerencsére egy kilóméteres körzetben mindent hallok, úgyhogy nem volt nehéz meghallani őket.
    -És, Draco ki ez az új csaj?-kérdezte Jerome.Aranyos srác volt, aranybarna hajjal és barna szemmel.
    -Ő Cherelle.Fura lány, biztos, hogy nem olyan, mint a többi lány..Valahogy más.
    -Kiváncsi vagyok rá.Olyan, mintha tökéletes arca lenne..-gondolkodott el, az arcomat vizsgálva.
    -Mert az.Egy bőrhibát nem látni az arcán..-szólalt meg Draco.És ebben igaza van.

    Dumbledore felállt és a diákokra nézett.

    -A Trimágus Tusán a három iskolából, három bajnokot választ ki, a Tűz Serlege.A három bajnok pedig három hátborzongató próbát kell kiálljon.Jó ha előre leszegezzük, a Tusát nem ijedősöknek találták ki.És ha a Serleg kiválaszt, már nincs visszaút.Tehát mindenki, aki indulni akar, többször is gondolja át.Van még valami, a Mágiaügyi Minisztérium idén meghozta azt a szabályát, miszerint a Trimágus Tusán, csak tizenhét éven felüliek vehetnek részt.-jelentette ki Dumbledore.És nagy zúgolódás.Soha nem szerettem a szabályokat. Mindenki elkezdett kiabálni, és zsörtölődni.

   -Ez nem igazság!Egyszer van itt a Roxfortban Tusa, és azon sem indulhatok!Ez nem igazság!-háborodott fel Ron.

    -Ja, tényleg nem az.Emmett szerint, a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.Én mindig is utáltam a szabályokat.És itt egy alkalom, hogy egy kicsit valakikkel az erőm összemérjem, és nem tudom, mert tiltja a szabály.-háborogtam én is.Fred és George összenéztek és elmosolyodtak.Aztán rámnéztek, azzal a fura vigyorral az arcukon.-Birnátok Emmettet!-jelentettem ki.

    -Ki az az Emmett?-kérdezte Hermione.

    -A legidősebb bátyám.

    -Mi már most kedveljük.-vigyorgtak az ikrek.-És azon gondolkodtunk, hogy te is szakasztott mása lehetsz, csak lányba.

    -Igen, pontosan.Em és én imádjuk a családunkat szivatni.Egyszer, Jasper szobálya elé tettünk egy sziklát. Mikor kinyitotta az ajtót, olyan mulatságos képet vágott.Megért minden pénzt.-nevettem.

    -És mit csinált a kővel?-kérdezte George.

    -Megfejelte.

    -És nem lett maradandó sérülése?-kérdezte Hermione elképedve.Elég furcsán nézhettem rá.

    -Mi van?Dehogyis!Jasper él és virul.A kő az, ami porrá vált.-néztem rá értetlenül.Na ne már, hogy Jasper feje egy kő miatt fog szétesni.És akkor jutott csak eszembe, ők nem tudják a titkot.-Már megint túl sokat mondok!

    -Eleget, ahhoz, hogy tudjam mi vagy.-mondta Hermione.

    -A Trimágus Tusa ezennel kezdetét veszi.-jelentette ki Dumbledore.Mindenki a hálókerületebe ment, ahogy mi is.Nagy "szerencsénkre" a Griffendél fogja elszállásolni a bulgár fiúkat, persze a fiúk körletében.A klubbhelyiségbe érve a kandalló elé ültem.Aztán körém Ron, Hermione és Harry.Mind nagy szemekkel néztek rám.

    Hermione nagyon halkan, de mérgesen megszólalt.-Miért nem mondtad, hogy vámpir vagy?

    -Azért, mert nem akartam, hogy elitéljetek.-mondtam.Harry és Ron összenéztek, aztán egyszerre tört ki belőlük.

    -Ez király!-mondta Ron.-De ez ugye nem azt jelenti, hogy most megölsz minket?

    -Nem, én és a családom nem támadunk emberekre.Mi csak állatokkal táplálkozunk.Itt viszont nem vadászhatok.

    -Sosem laksz jól az állatvérrel.-merengett Hermione.

    -Hát nem.Ez olyan, mintha egy ember egész életében csak tofun élne.Az étvágyát enyhiti, de soha nem lakik jól vele.Én soha nem tudtam milyen igazi embervért inni.

    -Hogy érted, hogy igazi?-kérdezte Harry.

    -Úgy, hogy én ide olyan vért hoztam, amit az emberek véradóként adnak.Nem én szivom ki belőlük, és nem olyan friss.

    -Hogy szereztek ennyi vért?

    -"Nagyapám" orvos.

    -Szóval akkor neked nem ők az igazi családod?

    -Nem, az igazi családom Bella és Edward voltak.Edwardot Carlisle mentette meg, mert haldoklott.Aztán Esmet, Rosaliet és Emmettet.Alice vámpir, amióta csak az eszét tudja, de ő is volt ember, csak akkor is látta a jövőt, ezért betették egy diliházba, és sokkolóval áramot jutattak a testébe.Ezért nem emlékszik semmire. Jaspert pedig egy Maria nevű vámpir változtatta át.Carlisle és Esme úgy tekintenek rájuk, mint a saját gyermekeikre.Mindenki úgy tudja, fogadott gyermekek.Én meg nem teljesen vagyok vámpir.-ráztam a fejem.

    -Akkor meg mi vagy?-Hermione megdöbbent arcára számitottam.

    -Csak félig vagyok vámpir, félig meg boszorkány, vagy ember, kinek hogy tetszik.

    -Én ennek mik a velejárói?-kérdezte Ron.

    -Mindenkinél erősebb és gyorsabb vagyok.Ha napfényre megyek látszik a szemfogam.Ha odavágnak egy márványpadlóhoz, a padló bánja meg.Mindenkinek nagyon csábitóak vagyunk, a tökéletességünk miatt.

    -És miért ilyen nagyon lágy a hangotok?-Harry kérdése meglepett, de tudtam rá a választ.

    -Eredetileg ugye a vámpirok emberre vadásznak.Hát, mivel a zsákmány általában nem hull az ölünkbe, a csábitáshoz kell.

    -Te öltél már embert?-kérdezte Hermione aggódva.

    -Nem, még sosem..Azért hagytam ki három évet, mert nem voltam felkészülve arra, hogy emberek közé menjek.És Carlisle szerint most már eléggé imunis vagyok az embervérre.Őt például már sehogy nem fékezi meg a vér illata.Na bezzeg egy újszülött.. Őt nem lehetne féken tartani.-válaszoltam a fejben feltett második kérdésére.
    -És mondtad, hogy van több képességed is, mik ezek?-kérdezte Harry.
    -Például a gondolatolvasás.Hallom mások mit gondolnak abban a pillanatban.Vagy a kinzóképességem. Az olyan, mint a Cruciatus átok, megkinozza az embereket, persze ez nálam nem bűn.Persze vannak akikre a gondolatolvasó képességem nem hat.De szerintem, ez csak egy embernél fordult elő.
    -Mégis hogy működik a kinzó képességed?-kérdezte Ron.
    -Megmutassam?-csillant fel a szemem.
    -Nem is tudom, fájni fog?
    -Próbálok majd óvatos lenni.És ha megkérhetlek, ne ordits.
    -Oké, kezdheted.-mondta és felállt.Koncentráltam.Ránéztem és kin.Azonnal a földre rogyott és vonaglani kezdett.Látszott rajta, hogy fáj neki, ezért abbahagytam.-Ez baró.De fájdalmas.
    -Hát még mennyire fájna az, ha olyan lennél, mint én és a fejedet szednék le.Minket nem lehet golyóval, vagy akármilyen fegyverrel megölni.Minket csak a magunkfajta ölhet meg..Meg még egy másik faj, amit nekem nem mondtak el, Carlisle szernit, majd akkor megtudom, amikor szükség lesz rá.-motyogtam a semmibe.A telefonom a zsebemben el kezdett szólni.Azonnal felvettem és a fülemhez szoritottam.
    -Szia, milyen a hely?-kérdezte Alice csillingelő hangon.
    -Csodás!Egyszerűen a tály amit itt látsz fantasztikus!Kevés helyen látni ilyen gyönyörű panorámát!-mondtam felvillanyozva.Persze amennyire ez a hangomon látszott, az arcomon pont ennyire nem.Sajnos nekem az a nagy bajom, hogy mindig pokerfaceben vagyok és soha senki nem tudja a hangulatomat leolvasni az arcomról.
    -És hogy vagy?
    -Jól, Alice.Mond, ki vagyok hangositva?-érdeklődtem.A vonal végéről halk kuncogás hallatszott.
    -Csak egy kicsit.-válaszolt Alice.
    -Mond Cherelle, indulni fogsz a Tusán?-kérdezte Emmett és Jasper egyszerre.Elnevettem magam.
    -Nem lehet.Tezenhét éven aluliak nem indulhatnak a Tusán.
    -Ez nagyon lehangoló.-mondta Jazz.
    -De annak, hogy hivtatok biztos volt valami nyomósabb oka, mint megkérdezni, hogy jól vagyok-e.
    -Igen, igazából van valami..Láttam ifj.Barty Kuport és Alastor Mordont.Olyan furcsa volt..Aztán láttam Harryt is egy temetőben és Peter Pettigrewt, valamit fogott a kezében.Ennyi és eltűnik, mindig ezt látom és már idegesit.-Alice hangja megterhelt és fáradt volt.A szavai megijesztettek.Ifj. Barty Kupor, Rémszem Mordon és Féregfark?Nem áll össze a kép, szerintem őt is inkább ez idegesiti..
    -Kutatni fogok róluk.Amúgy..Alastor Mordon idén fog tanita minket.
    -Ó, lehet ennek van valami köze ehez..
    -Van még valami..Lehetséges az, hogy valakinek nem tudok a gondolataiban olvasni?-kérdeztem meg azt ami igazából érdekelt.Egy kis ideig habozott.
    -Ez fura..Edward, amikor Bellával találkozott nem tudott a gondolataiban olvasni.És most te sem tudsz valakiében.Hogy hivják?-na ez az, amit nem akartam elárulni..
    -Draco Malfoy..
    -Ó..Hát még ennek utánanézek, de szerintem ugyanaz a helyzet volt, mint a Bellánál..Ha Draco tudod mi lenne, pajzs lenne.De ez még nem biztos, szóval utánanézek még.-válaszolt.
    -Oké..-motyogtam.-Majd még hivjatok!Sziasztok!-köszöntem el tölük.Alice bontotta a vonalat.A többiek mind kérdőn néztek rám.-Mi van?
    -Mi volt az a valami amibe beszéltél?-érdeklődött Hermoine.
    -A telefonom, ti varázslók nem szoktátok használni.De a muglik imádják, ezzel a készülékkel beszélni tudsz más emberekkel.Ti a baglyot szoktátok használni, mi ezt.Igy könnyebben tudunk értekezni egymással.
    -Szóval ez olyan, mint a bagoly, csak modernebb?-kérdezte Harry.
    -Igen, mondhatjuk igy is.-mosolyogtam.Hirtelen Mc Galagony professzor lépett a klubbhelyiségbe.
    -Mindenki menjen lefeküdni!És kérlek, a vendégeinket ne zavarjátok.-intett egyet és a bolgár fiúk beléptek az ajtón.Gyorsan felmentünk a szobánkba és bebújtunk az ágyba lefeküdni.Persze Hermionénak rengeteg kérdése volt, és majdnem mindet fel is tette.
    -Milyen pálcád van?-kérdezte.
    -Rózsafa, tizenhárom hüvelyk, és egyszarvú a magja.-mondtam.
    -És hogy néz ki, megmutatod?-kérdezte, én azonnal elővettem a pálcám és óvatosan odenyújtottam neki.
    -Vigyázz, eléggé szúr.-figyelmeztettem őt.A pálcám alulról vékonyodott felfele.És alulról felfele egy tövises rózság kúszott fel rajta.És a legalján van egy pici fehér rózsa.A tövis azért volt rajta, hogy mások ne fogdossák.Az én kezemet nem szúrta meg, mivel majdnem olyan, mint egy kődarag.Én is olyan vagyok..
    -Ez nagyon szép!-ámult el Hermione.
    -Köszi.-mosolyogtam.-De most alszok, mert csak három órát tudok, igy majd reggel ötkor felkeltelek és elmegyünk a könyvtárba, mert kiváncsi vagyok valamire.Jó igy?
    -Persze!Tudod, hogy benne vagyok mindenben, ami a könyvtárban történik.
    -Én is ebben reménykedtem.-motyogtam.Azon gondolkodtam, hogy egyre jobban tetszik a Roxfort, és úgy gondolom, ez az évem nem lesz eseménytelen.Aztán egyből el is aludtam a gondolkodás után.


    Na halika!!:) Remélem mindenkinek tetszett az első rész!!Kérlek irjátok meg a véleményeiteket!!Nagyon kiváncsi lennék, hogy mit szóltok hozzá!!:)) A másik, mivel megkezdődött a suli nem túl sűrűn tudom hozni a részeket!De megpróbálok sietni vele!Ja, amúgy ha úgy gondoljátok van néhány Harry Potter rajongó haverotok/ismerősötök szóljatok nekik, hogy "hé, haver, itt ez a blog, szerintem nézz be!", vagy ilyesmi. Nagyon örülnék, ha sokan lennénk.Addig is puszi mindenkinek!:)

*DoRcs