2.rész-/Alastor Mordon/

    Már aludtam három órát , ezért muszáj volt felébrednem.Öt órakor viszont Hermioneét is fel kell ébresszem, hogy menjünk a könyvtárba.Nagyon idegesitett, hogy nem tudom mi köze van egymáshoz ifj. Barty Kupornak, Féregfarknak, és Alastor Mordonnak..A gondolataim mind csak e körül cikáztak, aztán azon vettem észre magam, hogy már öt óra.Odasétáltam Hermione ágyához és végigsimítottam a haján.
    -Hermione, kelj fel, öt óra.-suttogtam a fülébe, hogy másokat ne ébresszek fel.A szemhéját rebegtette, és egy kis idő múlva fel is ébredt.Álmosan tekintett körbe a szobában, aztán a tekintete megállapodott rajtam.
    -Máris öt óra?-kérdezte kómásan.Csak bólintottam.-Jó, akkor öltözök.-mondta, aztán kipattant az ágyból és a ruháihoz lépett.Én is felöltöztem, aztán elvettem a pálcám.
    -Ugorj fel a hátamra, gyorsabb lesz.-mondtam neki, ő készségesen felmászott a hátamra.Egy mozdulatból elrugaszkodtam, aztán szélsebesen a könyvtár felé vettem az irányt.Éreztem, hogy Hermione gyakran vesz levegőt és görcsösen kapaszkodik a nyakam körül.Gyorsan a könyvtár ajtajához értünk, ahol letettem.Benyitottunk az ajtón és én körbeszagoltam, nincs-e valaki a helyiségben, rajtunk kivül.
    -Figyelj, miért is vagyunk itt?-kérdezte Hermione kómásan.
    -Mert kell egy könyv, a tiltott részlegből.-mondtam, erre azonnal kinyíltak a szemei, nem is kicsire.  
    -És hogy fogsz oda bejutni?-kérdezte csípőre tett kézzel.Az ablak felé intettem, amin ha kimásznék, és a mellette lévőn meg be, pont oda jutnék ahova akartam.Mivel a könyvtárat, a tiltott részlegtől egy fallal van elválasztva, van a fel mellett egy ablak.Gyorsan odamentem, és kinyitottam az ablakot.Hermione csak nézett engem, ahogy az ablakon mászom kifelé.Ahogy kiértem, a lágy reggeli szellő az arcomnak csapódott, és a hajamat fújta össze-vissza.A másik ablak párkányára tettem a lábam, és benyitottam az ablakon.Egy kecses mozdulattal pedig a terembe ugrottam, nesz nélkül az elválasztó ajtóhoz siettem, és beengedtem Hermionét.Becsuktam mögöttünk az ajtót, és körülnéztem.Sehol egy lélek se, csak régi, poros könyvek, iratok, és tekercsek.
    -Lumos.-mondtam Hermionéval egyszerre.A pálcánk hegyén pedig pislákolni kezdett a fény.
    Körbekerültem néhány polcot, és megállapodtam az I betűnél, mivel egyértelmű, hogy ifj, Barty Kuport csakis itt találom meg.Nem kis időbe telt megtalálni két könyvet, amiben ír róla.Leültem egy székre és lapozgatni kezdtem.Igazából sok mindent találtam, vagyis mit nevezünk jelen pillanatban soknak?Hát, azt a tíz oldalt.Az ujjam a ferde betűs részre tettem.
    "A Sötét Nagyúr bukása után bűntársaival együtt elfogta, és a tiltott Crutiatus átokkal megkínozta Frank Logbottom aurort és feleségét.Igor Karkarov, egy másik Halálfaló azonban elárulta őt a minisztériumnak, mire pert indítottak ellene, melyet saját apja, Barty Kupor vezetett.Az ítélet szerint a varázslók börtönébe, az Azkabanba zárták.Édesanyja azonban, aki halálos betegként előre tudta, hogy meg fog halni, segített neki kijutni.Apja, Barty Kupor felesége kérésére hajlandó volt segíteni a szökést.Százfűlé főzet segítségével ifj. Barty Kupor és az édesanyja külsőt cseréltek, majd Kupor az apjával távozott az Azkabanból.A mostani tartózkodási helye meghatározótlan.Utoljára az Azkaban kapuja előtt látták, mielőtt hopporral el nem szökött." És ez csak a fele annak amit olvastam róla, az egész élete le van írva, amit Halálfalóként élt.Csak egy tiltott átkot nem használt, az Avada Kedavrat.Ami ugyebár nem kis felelősséggel jár.A  felelősség érzete viszont üti a nullát, szóval "hip-hip-hurrá".A másik amit megtudtam, hogy mennyi embert gyalázott meg, és varázsolt el.Voldemort nagy híve, és még mindig fogalmam nincs arról, hogy mi a köze Féregfarkhoz.Meg ugyebár Alastor Mordonhoz.A könyvek között rábukkantam egy olyan könyvre, amiben róla írnak.Ex auror, és hivatali fekete bárány, a rabok felét ő küldte az Azkabanba.Jó tudni, hogy ilyen nagy jótevő.Több testrészét is megsebezte, és elveszítette.Például az egyik lábát, amit egy mű lábbal helyettesit.És ugyebár a szemét, amit ugyancsak helyettesit, egy üvegből készült szemmel, ami folyton forog, és átlát vele a saját koponyáján is.Nagyszerű, akkor nem fogom neki a nyelvem kiölteni a háta mögött.
    Hermione sebes léptekkel haladt felém, ezért leraktam a könyvet, és felé fordultam, érdeklődő arccal.
    -Ebben azt írja, hogy Féregfark, avagy Peter Pettigrew, régi barátja volt James és Lily Potternek.Ő árulta el őket Voldemortnak, és a haláluk sehol nem látták.Eljáttszodta a halálát, és úgy intézte, hogy azt higgyék, csak egy ujj maradt belőle, csakhogy, ő egy animágus.És patkánnyá tud változni.Éveken keresztül eljáttszodta a Wisley család patkányát, Makerszt, míg végül fény derült az igazságra, és lelepleződött a titka.Miután elszökött, senki nem tudta hollétét, azt viszont igen, hogy Voldemort híveként, félelemből visszatért hozzá.-olvasta fel Hermione a könyvben szereplő adatokat.Furcsa, mindketten Halálfalók, az egyik nagy híve ennek a mocsok vadállatnak, a másik meg félelemből a híve.Nem sok minden köti össze őket.
    -Hát, már így is elég információt tudtunk meg róluk.-gondolkodtam.Odanyújtottam Hermionénak a könyveket, hogy ő is tudjon többet.A folyosó felől lépteket hallottam.Nem is akárkiét, Harry és Ron voltak azok.-Egy pillanat és jövök, csak beengedem Harryt és Ront.-mondtam, aztán egy szem pillantás alatt kiugrottam az ablakon és megvártam, amíg a könyvtárba érnek.
    Az ajtó kinyitódott, és a két fiú egyszerre léptek be.Mindkettő tekintete megakadt rajtam.
    -Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte Ron csodálkozva.
    -A hot-dogos kocsit.-feleltem cinikusan.A családom már teljesen megszokta szarkasztikus beszólásaimat, szóval arra nem készültem fel, hogy Ron összevonja a szemöldökét, és amolyan "mi van?" kifejezéssel az arcán, bambán figyel engem.
    -Amúgy, pont titeket vártalak, szóval, gyertek.-mondtam, majd Ront a hátamra kapva az ablakhoz léptem.-Kapaszkodj erősen, és ne sikíts.-figyelmeztettem, majd egy röpke mozdulattal átmásztam a könyvtár másik felébe, és letettem Ront.Aztán visszamásztam Harryért, és őt is átvittem, mind a ketten csodálkozva néztek rám.
    -Azt mondtad, hogy erős vagy, de hogy ennyire.-csodálkozott Harry.Na igen, a csodálkozást mindenkitől megkapom..
    -Hát, van ez így.Amúgy most azért vagyunk itt, mert fontos adatokat szerzünk Alastor Mordonról, Peter Pettigrewról, és ifj, Barty Kuporról.-ecseteltem nekik, hogy miért is vagyunk itt.Harrynek egy furcsa gondolat járt át a fejét, egy álom.Amit már egy ideje minden éjjel lát.
     Egy öregember egy régi kastélyépület mellett lakik, mint gondnok, és mivel a lámpák a kastélyben égtek, elment megnézni mi lehet az.A lépcsőn felfele menet pedig hangokat hall.Egy fenti szobában emberek vannak.A bácsi közelebb megy a szobához, és lát egy nagy fotelt, amiben valaki ül, és egy másikat, aki letérdel elé.Valami olyasmiről beszélnek, hogy valamilyen problémát meg kell oldani.A bácsi lába mellett egy nagy kígyó siklik el, és a szobába érve a fotelben ülő alak megszólal.Elmondja a szobában tartózkodó két embernek, hogy vendégük akadt, eközben Féregfark az ajtóban áll és az öreg gondnokot nézi.A fotelben ülő ember megszolitja, hogy álljon arrébb, hogy méltón üdvözölje a vendégüket.A következő pillanatban az Avada Kedavra átokkal megöli az embert, és így véget ér az álom.
    -Harry..-szólítottam meg, majd felé fordultam.-Ki az az ember a fotelben?-kérdeztem a szemöldököm összehúzva.
    -Voldemort.-mondta A szemeim elkerekedtek a válasza hallatán.Jó, ezt megértem, de ki az a másik pasas a képben?Hm, azt hiszem nem leszek álom fejtő.Akkor összegezzük, Féregfark és Voldemort újra egymásra talált, és van egy harmadik barátjuk is, akinek kilétéről semmit nem tudunk.Csodás felfedező csapat vagyunk, mit ne mondjak.Ami azt illeti, vegülis többet tudtunk meg, mint reméltük.
    -Mióta van ez az álmod?-kérdeztem.
    -Egy ideje, amióta a nyár véget ért.-felelte.Azonnal előkaptam a telefonom, és tárcsáztam a számot.
    -Alice, segítened kell.-szóltam bele.
    -Cherelle, soha nem szoktál ilyenkor hívni, mi a gond?-kérdezte csilingelő hanggal.
    -Hát, találtam valamit.Harry a nyár óta minden éjjel lát egy álmot, ugyanazt.-miközben elhadartam az egész sztorit, Hermione még utánanézett egy könyvnek.-Szerinted jelent valamit?-kérdeztem aggódva.
    -Nem tudom, Elle, ez nem egy olyan hétköznapi dolog, persze, de azért megpróbálok rágyúrni, hátha látok valamit.Amint megtudok egy kis információt is, szólok neked.-mondta nyugtatóan.Alice mindent meg fog próbálni, azt tudom.És nem véletlen, hogy őt hívtam.
    -Na jó, majd még beszélünk, szia -búcsúzkodtam.
    -Szia, Elle -bontotta a vonalat Alice.A többiekhez fordultam, akik mind egy könyv fülé hajoltak. Odasétáltam, és belenéztem a könyvbe.Nem akármilyen könyv volt, a Sötét varázslatok könyve.És az oldalon, amit Harryék néztek egy gomolyfelhő volt, ami átváltozott egy koponyává, és a száján kisiklott egy kígyó.Nem értettem mi ez, ezért kérdőn néztem.
    -Ez itt a Sötét Jegy, ami összegyűjti a Halálfalókat -magyarázta Hemione -Amikor a kviddics világ bajnokság volt, akkor is láttuk ezt.
    -Hm.. és ha ezt meglátjuk, akkor Halálfalók jelennek meg?-kérdeztem.
    -Igen, Cherelle.És az nem jelent jót, mert lesznek akik meghalnak.Cherelle, a háború elkezdődött a jó, és a rossz varázslók között, amit pedig mi kell megállítsunk -mondta határozottan Harry.Teljesen igaza van, akármelyik pillanatban készen voltam mindent feláldozva harcolni a paprikajancsik ellen.A helyzet az volt, hogy nem tudtuk mi ellen harcolunk, csak hogy jó lesz felkötni a nadrágot.Mert ők sem óvodások ám.
    -Teljesen igazad van, Harry.De most a kutatást hagyjuk abba, mert két perc múlva becsengetnek, és akkor elkésünk az első óránkról Alastor Mordonnal -vigyorogtam-Na menjünk órára.-mosolyodtam el.
    A terem nem volt messze a könyvtártól, szerintem.Ron szerint pedig nekem kilóméterhiányom van, mivel az oda felé vezető úton végig körülötte futottam.Nem voltam kicsit se felpörögve.Az osztályba belépve én és Hermione egy padba ültünk a szélén a második padba.A fiúk pedig a középsőbe, a második padba.Mordon professzor az ajtón belépve elbotorkált a tábláig.A táblára felirat nevét és megszólalt.
    -Alastor Mordon, ex auror és hivatali fekete bárány -mondta felénk fordulva.A hanga mély volt, és tisztelet parancsoló -Azt mondják nektek nem szabad még tudnotok a tiltott átkokat.Hatalmas tévedés!-vitte fel a hangját-Tudnotok kell mivel álltok szemben odakint.-újra a táblához ment-Kit tudja mi a közös bennük?-kérdezte.Hermione egyből felelt rá.
    -Az hogy nincs rájuk bocsánat, a személy..-kezdte, Mordon meg vele egyetemben mondta ugyanezt.
    -A személy aki használja akármelyiket életfogytiglan börtön cellát bérel magának az Azkabanba.Úgy van!-mutatott felénk-Ki tud egyet mondani?-fordult az osztály felé-Wisley.
    Ron készségesen felállt és félénken megszólalt-Hát apám mesélt egyről.Az Imperioról.
    -Igen, apád jól ismeri azt az átkot, régebb sok munkát adott a minisztériumnak.-bólogatott, aztán az asztalhoz ment és egy pókot vett elő az egyik üvegből.A szemem egyre nagyobbra nyílt, ahogy a gondolat menetét hallgattam.Használni akarja az átkot.A tenyerére tette a pókot.
     -Baziteo.-növelte meg a pókot egy emberi fej nagyságára.A pók felé fordította a pálcája hegyét-Imperio.-mondta, majd a pók a levegőben kezdett mozogni, a tanár a pálcáját össze-vissza mozgatta, és a pók annak megfelelően mozgott a levegőben.A pók mindegyik tanuló fejére, vagy kezére rászállt.Draco folyton mindenkin nevetett, ezért a tanár az ő fejére is rátette, a fiú pedig elkezdett kiabálni, hogy szedjük már le.
    -A csípése halálos -"nyugtatta" meg a tanár Darcót.-Mit csináljunk vele?-kérdezte majd a vízzel tele lévő kancsó felé emelte a bogarat.Ez után visszatette a tanári asztalra és újra az osztályt kérdezte.

    -Ki tud még mondani egyet?-kérdezte nyugodtan.-Longbottom.

    Nevil lassan kibotorkált a tanárhoz.-Én csak egyről hallottam, a Crucióról.-mondta nagyon halkan.Abban a pillanatban bebocsájtást nyertem Neville emlékeibe.Láttam a múltját.Több szenvedésen ment keresztül, mint az egy gyereknek normális lenne.A szüleit ezzel az átokkal kínozták, addig amíg meg nem bolondultak.

    -Crució-mondta a tanár a pók felé tartva a pálcáját.A pók vonaglani és sikítozni kezdett.Hermione mellettem nagyon rosszul érezte magát a pók miatt és odasúgta nekem, hogy csináljak valamit.Más választásom nem volt, meg kellett kínoznom.A tanárra néztem és egy eszelős fél mosolyra húztam a szám.Mordon csakhamar a földre rogyott és hánykolódni kezdett, meg kiabálni.A tanulók mind elkerekedett szemmel nézték, ahogy a tanár szenved.Én minden esetre élveztem a műsort, és mellettem Hermione is.Abbahagytam a kínzást, a tanár pedig mindenkinek a pálcája utolsó varázslatát megnézte.Hiába, hiszen senki nem használta a bűbájt.

    -Ki volt az?Tudom, hogy valaki használta a varázslatot.-mondta körbenézve rajtunk.-Jól van, ha senki nem volt, folytatjuk.Mi a harmadik tiltott átok?Miss Granger.

    -Nem tudom.-mondta félénken, de tudta, de még mennyire, hogy tudta.

    -Hát nem baj-mondta, fogta a pókot és az asztalunkra helyezte.-Avada Kedavra-ahogy kimondta az átkot,a pók kimúlt.

    Hermione meggyötört arcát a vállamba temette.

    -Ezt az átkot senki nem tudja kivédeni-drámai szünetet tartott-De ebben a teremben van két diák, aki túlélte ezt-mosolygott erőltetetten.Az osztályban egy csodálkozás hullám ment végig.-Bizony, álljatok csak fel-nem igazán volt kedvem felállni, de hát azt kell csinálni amit a tanár mond.

    Harry meg én a padon támaszkodva felálltunk.Minden szem pár rám irányult, azt már tudták, hogy Harry keresztül ment ezen, de azt nem, hogy én is.Draco pillantása szinte keresztülmetszett. Semmit nem tudtam az arcáról leolvasni, csak a zavarodottságot.

_________________________________________________________________________________

    A folyosón végig gyalogolva azon gondolkodtam, hogy mi volt annyira furcsa nekem Mordonban.A gondolatai, egyértelmű.

    "Nem szabad, hogy eltérjen a viselkedésünk.Nem jöhetnek rá, hogy nem Ő vagyok.Akkor a Nagy Úr nagyon csalódott lenne.És az nem fordulhat elő." Nem igazán értettem belőle sokat.Az biztos volt, hogy benne van Voldenort, de a többire sehogy nem tudtam rájönni.

    -Nekem ez nagyon zavaros-mondtam a többieknek.-Sehogy sem áll össze a kép.Nincs összefüggése az egésznek.Nagy valószinűséggel egy másik embert játszik, és próbál az ő helyében lenni.Azt nem tudom, hogy ő van más testben vagy egy másik ember van Mordon testében, de mindenképp köze van Tudjuk kihez.-magyaráztam, miközben a következő óránkra igyekeztünk.
    -Teljesen érthető, nem akarja, hogy akárki is rájöjjön ki is ő valójában.De az már nem annyira ki is lehet ez az ismeretlen alak, aki Tudjuk ki csatlósa.Valószinűleg azért van itt, hogy közelebb kerüljön Harry-hez.-mondta Hermione.Ahogy a folyosókon végigmentünk mind a négyen a gondolatainkba merülve lépkedtünk egymás mellett.Alastor Mordon titkába akartunk belelátni, nem nagy sikerrel.


    Hi!!:) Mindenkitől elnézést kérek a nagy kihagyásért, de nem volt túl sok időm erre is meg arra is, úgyhogy késtem a résszel, de most itt van!Remélem tetszett! :) A következő részt majd hozom ahogy tudom, addig is Love Harry Potter 4ever!! :) 

*DoRcs