Az egyik szünetben nyugalomra vágytam, ezért a folyósókon sétálgattam.Lépten nyomon az emberek megbámultak, minden rezzenésem figyelték.
Egy viszonylag üres folyósóre érve az egyik terembe néztem, aminek a közepén egy versenyzongora volt, olyan mint ami otthon van.Körülötte pedig küloönféle hangszerek, gitárok, fuvolák, szaxofonok, dobok.Beléptem a terembe és egyenesen a zongorához ültem.Az ujjaim a zongora billentyűire téve megszólaltattam azt, nem mondhatni játéknak azt amit csináltam, de volt tehetségem a zenéhez, és mivel ilyen gyönyörű hallással is meg vagyok áldva, tökéletesen hallom mit rontok el és mit nem.Belefeledkeztem mindenbe ami körülöttem volt, csak játszottam, mintha megszűnt volna körülöttem a világ.Először lágyan, szomorú dallamokat játszottam le, aztán már valamivel eősebben és több érzelemmel.Teljesen átéltem a dalt, az övé voltam.
A terem ajtaja felől léptek hallatszottak, ritmusosan, egyenletesen lépkedő tanuló, aki épp ide akar bejönni.Tovább játszottam, nem érdekelt az idegen aki erre jött.Egyszer csak kivágódott a kétszárnyú ajtó, és egy szőke fej lép a látókörömbe.Odakapom a fejem, hogy minél emberibbnek tűnjek.Egyenesen meglepődött mikor meglátott engem, világoskék íriszein belül a pupillája kitágult, ebből tudtam meg, hogy akar valamit tőlem.Közelebb lépked, óvatosan téve meg minden lépést, lassan végigmért, minden porcikámat jól megvizsgálva.
-Cherelle, te mit keresel itt?-tette fel kérdését és leült mellém a székre.Éreztem ahogyan az ereiben folyik a vér, ahogy a szíve dobog, és azt is mekkora hibát követett el hirtelen, pedig csak leült.Arébb toltam magam a széken.
-Csak nyugalomra vágytam.Hát te, Draco?-kérdeztem vissza.Láttam mennyire megfeszül, mikor a nevét mondtam ki.
-Én minden szünetben itt vagyok.-a zongorát vizslatta, mintha olyan érdekes lett volna.-Szóval Griffendéles lettél...-sóhajtotta, nem tetszett nekem ez a sóhaj.
-Igen, és örülök is neki, anyám forogna a sírjában ha megtudná máshova kerültem.Bár én annyira azt sem bántam volna.-vontam vállat-Zongorázol?
-Néha, nem sűrűn, jó hely ez kiüríteni a fejem.A mindennapi fáradalmakat, meg minden egyebet.-felelte-Gondolom te viszont elég sokat, az egész folyósón hallani hogyan játszol.-megeresztett egy félénk mosolyt.
-Hát igen, mikor otthon nem tudok aludni mindig zongorázom, a családból már csak én, Carlisle és Rose zongorázunk.Apám is zongorázott, csak őt megölték-csak úgy folytak belőlem a szavak, nem is tudtam hogyan, meglepően könnyen lehet beszélni Dracoval.
-Sajnálom.
-Nem kell-mosolyogtam keserűen-Egyébként nem értem a házak közötti külömbséget.Miért annyira meghatározó melyikbe kerülünk?
-Így az intelligenciánk és a személyiségünk kulcsfontosságú pontját kiemelik belőlünk és csoportosítanak minket. Ugyebár a Griffendélt Griffendél Godrig, a Mardekárt Mardekár Malazár, a Hugrabugot Hugrabug Helga és a Hollóhátat Hollóháti Hedvig alapította. Ők is teljesen különböző egyéniségek voltak, a házaikba pedig azok kerülnek be, akiknek hasonlítanak a tulajdonságaik az övékkel. Ezért vagyok én a Mardekárban, te pedig a Griffendélben. Igazából inkább azon csodálkoznék, ha egy házba kerültünk volna.-tetszett ahogy olyan nyíltan beszél velem. Mintha nem számítana a köztünk lévő -egyértelműen a házakhoz kapcsolódó- különbség. Nem akartam, hogy végetérjen a pillanat, ami igazából nem jelenthet számára olyasmit, amit számomra. S bár én sem tudom, mit érezhetek iránta, azt tudom, hogy valami ellenállhatatlanul vonz benne.
- Hálas vagyok, hogy elmondtad.-mosolyogtam rá.- Tudod, azt hallottam, hogy általánosságban nem vagy kedves az emberekkel. Velem akkor miért teszel kivételt?
Egy pillanatig meghökkenve nézett maga elé, aztán megszólalt: - Nem tudom.- mondta, aztán egy kecses mozdulattal felállt és indulni látszott, de az ajtónál megállt és visszafordult.- Talán mert te más vagy.-kijelentésétől elállt a lélegzetem. Egy percig sem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani. Olyan volt, mintha csak egy illúzió lett volna, mintha nem is ő mondta volna, mintha nem nekem mondta volna. És megis, ott volt a tudat bennem, hogy ezeket a szavakat hozzám intézte. Mire mondthattam volna akármit is, eltűnt és helyette Harry állt az ajtóban.
- Minden rendben?- húzta össze a szemöldökét. Szemében zavartság latszott. - Láttam Malfoyt kimebbi innen és azt hittem baj van.
- Miért lenne baj? -mosolyogtam- Draco igen kedves volt velem.-sétáltam Harry felé és lassan kiértünk a folyósóra.
Órák után, Hermionéval arra döntésre jutottunk, hogy benézünk a temebe, ahol a Trimágus Kupát tartják. Órák után átöltöztem, felvettem egy fekete harisnyát, egy fekete tudőrövidnadrágot, egy testhez álló sötétkék röviújjút és egy fekete bakancsot. A folyósókon végigvonulva minden szempár ránk szegeződött, nem zavart volna annyira ha nem lettek volna az idegesítő gondoltamenetek. "Ribanc", "olcsó", "könnyű vérű", igen választékosan fejezték ki nem tetszésüket. Hálát adtam az égnek, hogy végre a teremben voltunk. Azonnal megpillantottuk Ront, Harryt és Navillet, odasiettünk hozzájuk. A fiúk elég feltűnően bámultak meg, de nem bántam, addig amíg nem akarnak ágyba vinni. Megjelenésünk után minden fiú, aki egyszer is kontaktusba került Harryvel vagy Ronnal odajött hozzánk. A tény, hogy "az új csaj", jelen pillanatban én bejön a fiúk többségének tetszett. Egyszerre csak megjelent egy nagyobb társaság és nekem nagyobb térre volt szükségem, mint amennyi jelen pillanatban megadatott, ezért egy gyors "elnézést" elrebegve leültem egy hátsó padba. Csak szemléltem a tömeget, és elgondolkoztam, hogy olyan, mintha egy óriási család lenne. Mindenki legalább látásból ismeri a másikat, és ha elmennek egymás mellett minimum egymásra mosolyognak. A gondolataimból egy alak megjelenése zökkentett ki, aki leült a mellettem lévő helyre. Jerome volt az, a bolgár fiú, aki felőlem kérdezett Dracotól. Felé emeltem a tekintetem, ő magabiztosan mosolyogva nézett rám.
- Minek köszönhetem a jelenléted?-mosolyodtam el.
- Az ellenállhatatlanságodnak.- válaszolt hetykén, mintha csak az időjárásról beszélne.
Hát ezt a részt is sikerült feltennem, egy nagyobb késéssel, de itt van. Nagyon remélem elnyerte a tetszésetek, a következő rész valamivel eseménydúsabb lesz. Még valami: nagyon nagy boldogsággal tölt el az, amikor meglátom, hogy mennyien nézték meg vagy kommenteltek a részekhez. Így szeretnék ezért is köszönetet mondani. Imádlak titeket! ❤❤
Ölel: *DoRcs
