Mikorra felébredtem, még senki nem volt talpon, így úgy határoztam, hogy megnézem a vér tartalékom, mivel elég gyöngének éreztem magam. Kinyitottam a bőröndöm, majd a kis táskát kivettem belőle és rájöttem, hogy csak egy tasak vér maradt. Kiemeltem, majd a fogaim belemélyesztve kiittam belőle a vért, a szám megtelt a sós, vasas itallal. Éreztem ahogy az ereimben végigfolyik, majd azok felélednek és felfrissülnek. Miután végeztem, a műanyag zacskót semmivé tettem. A zuhanyok felé mentem, majd az egyik alá beállva megnyitottam a zuhany rózsát. A meleg víz kényeztette a bőröm, ahogy végigfolyt minden testrészemen, nagyon jó érzés volt ahogy minden izmomat ellazította. Ez után felöltözni mentem, felvettem egy fekete farmert, egy bő, bordó pulóvert és egy elegáns bakancsot. Lementem a klubbhelyiségbe olvasni, hogy kicsit elüssem az időd, de ez a tervem megsemmisült, mikor megláttam Jeromeot a kandalló tüzét nézve. Odasétáltam, majd leültem mellé, rám emelte csodálkozó tekintetét.
- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdezte álmos arccal. Egészen aranyosan nézett ki, ahogyan majd leragad a szeme a fáradságtól, de az összes figyelmét nekem szenteli.
- Nem tudtam tovább aludni.-vontam vállat, bár nagyon álmos voltam, nem akartam elaludni, ez az egyik "mellék hatása" a friss vérnek, elálmosít, legalábbis engem nagyon. Főleg mikor egy korán kelés után iszok, ha a nap közepén akkor teljesen fel vagyok pörögve.- Hát te?
- Velem is ez a helyzet... -habozott majd a szemembe nézett és mintha csak tarkón loccsantották volna egy vödör hideg vízzel, azonnal nagyon éber lett.- Mi lett a szemeddel?!-kérdezte úgy, mintha csak egy hatalmas vágás lenne a homlokom közepén.
- Semmi különös...-ráztam meg a fejem- Csak egy varázslat, néha működik, néha nem.-vontam vállat, mintha ez olyan mindegy lenne. Nem volt az, de ő jobb ha így tudja.
- Á, már értem. Te is jössz a Tusára, ugye?-kérdezte, mintha az előbbi dolgot el is felejtette volna.
- Persze, arra ki nem megy?-mosolyogtam.- Már megvan a ruhád a bálra?
- Igen, egy fekete dísz talár és egy fehér ing, semmi különös, neked?- csillant fel a szeme, láttam ahogy elképzel engem egy igazán dögös ruhában, és elfordítottam a fejem.
- Őszintén fogalmam nincs mit veszek majd fel, mert a nővéreim küldik majd el a ruhát. Abban viszont biztos vagyok, hogy gyönyörű lesz.- mosolyogtam aranyosan.
- Én meg abban, hogy mesésen fogsz kinézni.-bókolt kedvesen. Ha tehettem volna, elpirultam volna. Nagyon jól esett az, ahogyan bókolt, bár szerintem el sem tudja képzelni, mennyire levesz ezekkel a dolgokkal a lábamról.- Majd nézd el nekem, hogy borzalmasan táncolok.-mosolygott egy kis fintorral az arcán, igazán aranyos volt.
- Nekem te pedig azt,hogy nem csak veled táncolok.-biggyesztettem le ajkaim, hogy megbánást mutassak. Kissé meglepődött, de elfogadta a dolgot.
Ezek után már kezdtek felébredezni az emberek, ezért Hermionéval a kabátunkat felvéve elindultunk a versenyzők sátrához. Hátul néztünk be, Hermione kissé elragadtatta magát, és Harry nyakába borult, amit az újságíró ügyesen le is kapott. Viktor dühösen pillantott a nőre, aki már írta is le a cikket.
- Maguk nem lehetnek itt, ide csak barátoknak és csapat társaknak szabad bejönni.-mordult rájuk erős bolgár akcentusával. Az újságíró már akart is volna kimenni, amikor megszólaltam:
- Ne olyan hevesen, jöjjön csak vissza!-léptem Viktor mellé, majd a fényképező gépet az ujjaim között összemorzsoltam, a pennával és a füzettel együtt.- Jó szórakozást!-vigyorogtam rájuk, majd hátrafordultam Harryhez.- Figyelj oda, tudom, hogy képes vagy rá!-mutattam az arca felé.
- Jól van, Cherelle, figyelni fogok.-bólintott- De most menjetek, mielőtt Dumbledore kiküld titeket!
Megfogadva a tanácsát a nézőtérre ültünk Ron mellé. Az első három versenyzőt megtekintve elég egyszerűnek tűnt a feladat, de mikor Harryre ért a sor megijedtünk. Eléggé megrökönyödtünk, mikor megláttuk, hogy majdnem felgyúllt a sárkány tüzében. Elszorult a gyomrom, mikor a sárkány újra Harry után ugrott. Elöttünk Draco, Mostro és Crack ültek, és az utóbbi kettő arról beszélt, hogy Harry még meddig bírja. Ekkor Harry seprűje a fiú alá szállt, majd az elrepítette az iskola épülete felé. A sárkány láncra volt kötve, de ahogyan Harry után kapott, a lánca hangos pattanással elszakadt. A sárkány utána repült, az iskola felé, ezért a többi eseményt nem láttuk. Mindenki csodálkozva próbálta figyelni az eseményeket, egyszer egyszer felhangzott egy moraj vagy valami furcsa zaj. A tömegben érzékelhető volt a feszültség, ahogy mindenki próbált rájönni pontosan mi történik.
Dracoék arról beszéltek, hogy Harry vajon mikor jön vissza. Crack még fokozta is a dolgot, ezért azt mondta, hogy Harry biztos nem ér vissza, és biztos a sárkány már rég elvitte. Dracon láttam, hogy kevés tartja vissza attól, hogy nyakon csapja. Szívességet akartam tenni neki, ezért megtettem én, szegény fiút úgy tarkón kaptam, hogy három üléssel előrébb került, pont egy Drumstrangos ölében. Kuncogva néztem végig, hogy a bolgár fiú Crack gallérját megfogva emeli fel, aztán elküldi a fenébe. Crack félelmében a fiú karjai közé ájult, ami a bolgárt eléggé meglepte, ezért legurította magáról. Draco és Monstro majd' megpukkadtak a röhögéstől, a szőkeség hátrafordult és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, a szürke szemében pedig teljesen elvesztem, az íriszei kitágultak. Fogalmam nincs, hogy lehet, de mikor meglátom, olyan megnyugtató érzés.
Egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottunk az iskola felől, majd egy nagy füst gomolyagot. Aztán megláttuk Harryt a seprűjén, s mind megnyugodtunk.
A klubbhelyiségben minden griffendéles összegyűlt, hogy Harryt ünnepeljék. Az arany tojással a kezében emelték a magasba és ujjongtak neki. Majd mikor kinyitotta a tojást, abból hangos visítás jött ki, mindenki a fülét fogta, de a legjobban mégis engem bántott, a fülem nagyon érzékeny, mivel 1 kilométeres körzetben mindent hallok. Ezért a közelről jövő, hangos visítás felért egy kínzással a fülemnek. Harry gyorsan összezárta a tojást, majd megjelent a színen Ron, és Harryvel leálltak megbeszélni az elmúlt napok történéseit, majd ölelkezve békültek ki. Nagyon jó volt látni, hogy végre nem veszekednek.
- Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdezte álmos arccal. Egészen aranyosan nézett ki, ahogyan majd leragad a szeme a fáradságtól, de az összes figyelmét nekem szenteli.
- Nem tudtam tovább aludni.-vontam vállat, bár nagyon álmos voltam, nem akartam elaludni, ez az egyik "mellék hatása" a friss vérnek, elálmosít, legalábbis engem nagyon. Főleg mikor egy korán kelés után iszok, ha a nap közepén akkor teljesen fel vagyok pörögve.- Hát te?
- Velem is ez a helyzet... -habozott majd a szemembe nézett és mintha csak tarkón loccsantották volna egy vödör hideg vízzel, azonnal nagyon éber lett.- Mi lett a szemeddel?!-kérdezte úgy, mintha csak egy hatalmas vágás lenne a homlokom közepén.
- Semmi különös...-ráztam meg a fejem- Csak egy varázslat, néha működik, néha nem.-vontam vállat, mintha ez olyan mindegy lenne. Nem volt az, de ő jobb ha így tudja.
- Á, már értem. Te is jössz a Tusára, ugye?-kérdezte, mintha az előbbi dolgot el is felejtette volna.
- Persze, arra ki nem megy?-mosolyogtam.- Már megvan a ruhád a bálra?
- Igen, egy fekete dísz talár és egy fehér ing, semmi különös, neked?- csillant fel a szeme, láttam ahogy elképzel engem egy igazán dögös ruhában, és elfordítottam a fejem.
- Őszintén fogalmam nincs mit veszek majd fel, mert a nővéreim küldik majd el a ruhát. Abban viszont biztos vagyok, hogy gyönyörű lesz.- mosolyogtam aranyosan.
- Én meg abban, hogy mesésen fogsz kinézni.-bókolt kedvesen. Ha tehettem volna, elpirultam volna. Nagyon jól esett az, ahogyan bókolt, bár szerintem el sem tudja képzelni, mennyire levesz ezekkel a dolgokkal a lábamról.- Majd nézd el nekem, hogy borzalmasan táncolok.-mosolygott egy kis fintorral az arcán, igazán aranyos volt.
- Nekem te pedig azt,hogy nem csak veled táncolok.-biggyesztettem le ajkaim, hogy megbánást mutassak. Kissé meglepődött, de elfogadta a dolgot.
Ezek után már kezdtek felébredezni az emberek, ezért Hermionéval a kabátunkat felvéve elindultunk a versenyzők sátrához. Hátul néztünk be, Hermione kissé elragadtatta magát, és Harry nyakába borult, amit az újságíró ügyesen le is kapott. Viktor dühösen pillantott a nőre, aki már írta is le a cikket.
- Maguk nem lehetnek itt, ide csak barátoknak és csapat társaknak szabad bejönni.-mordult rájuk erős bolgár akcentusával. Az újságíró már akart is volna kimenni, amikor megszólaltam:
- Ne olyan hevesen, jöjjön csak vissza!-léptem Viktor mellé, majd a fényképező gépet az ujjaim között összemorzsoltam, a pennával és a füzettel együtt.- Jó szórakozást!-vigyorogtam rájuk, majd hátrafordultam Harryhez.- Figyelj oda, tudom, hogy képes vagy rá!-mutattam az arca felé.
- Jól van, Cherelle, figyelni fogok.-bólintott- De most menjetek, mielőtt Dumbledore kiküld titeket!
Megfogadva a tanácsát a nézőtérre ültünk Ron mellé. Az első három versenyzőt megtekintve elég egyszerűnek tűnt a feladat, de mikor Harryre ért a sor megijedtünk. Eléggé megrökönyödtünk, mikor megláttuk, hogy majdnem felgyúllt a sárkány tüzében. Elszorult a gyomrom, mikor a sárkány újra Harry után ugrott. Elöttünk Draco, Mostro és Crack ültek, és az utóbbi kettő arról beszélt, hogy Harry még meddig bírja. Ekkor Harry seprűje a fiú alá szállt, majd az elrepítette az iskola épülete felé. A sárkány láncra volt kötve, de ahogyan Harry után kapott, a lánca hangos pattanással elszakadt. A sárkány utána repült, az iskola felé, ezért a többi eseményt nem láttuk. Mindenki csodálkozva próbálta figyelni az eseményeket, egyszer egyszer felhangzott egy moraj vagy valami furcsa zaj. A tömegben érzékelhető volt a feszültség, ahogy mindenki próbált rájönni pontosan mi történik.
Dracoék arról beszéltek, hogy Harry vajon mikor jön vissza. Crack még fokozta is a dolgot, ezért azt mondta, hogy Harry biztos nem ér vissza, és biztos a sárkány már rég elvitte. Dracon láttam, hogy kevés tartja vissza attól, hogy nyakon csapja. Szívességet akartam tenni neki, ezért megtettem én, szegény fiút úgy tarkón kaptam, hogy három üléssel előrébb került, pont egy Drumstrangos ölében. Kuncogva néztem végig, hogy a bolgár fiú Crack gallérját megfogva emeli fel, aztán elküldi a fenébe. Crack félelmében a fiú karjai közé ájult, ami a bolgárt eléggé meglepte, ezért legurította magáról. Draco és Monstro majd' megpukkadtak a röhögéstől, a szőkeség hátrafordult és rám mosolygott. Visszamosolyogtam, a szürke szemében pedig teljesen elvesztem, az íriszei kitágultak. Fogalmam nincs, hogy lehet, de mikor meglátom, olyan megnyugtató érzés.
Egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottunk az iskola felől, majd egy nagy füst gomolyagot. Aztán megláttuk Harryt a seprűjén, s mind megnyugodtunk.
A klubbhelyiségben minden griffendéles összegyűlt, hogy Harryt ünnepeljék. Az arany tojással a kezében emelték a magasba és ujjongtak neki. Majd mikor kinyitotta a tojást, abból hangos visítás jött ki, mindenki a fülét fogta, de a legjobban mégis engem bántott, a fülem nagyon érzékeny, mivel 1 kilométeres körzetben mindent hallok. Ezért a közelről jövő, hangos visítás felért egy kínzással a fülemnek. Harry gyorsan összezárta a tojást, majd megjelent a színen Ron, és Harryvel leálltak megbeszélni az elmúlt napok történéseit, majd ölelkezve békültek ki. Nagyon jó volt látni, hogy végre nem veszekednek.
Az óráim után a könyvtárban töltöttem a szabadidőm. Megígértem Harrynek, hogy segítek neki megfejteni az aranytojás titkát. Még mindig fogalmunk nincsen, hogyan kéne rájönni az üzenetére. A hang, amit a tojás kiadott, hasonló volt egy madár halotti visítására. Nagyon csípte a fülem, e miatt csak kétszer hallgattam meg, valami furcsát keresve benne, hiába.
Másnap órák után a hídon setáltunk és töltöttük az időnket megpróbálva valami megoldást találni arra, hogy hogyan is tudjuk megfejteni mi az üzenete a tojásnak, ami egy kisebb betekintést adna a második próbába. Senkinek semmi ötlete nem volt, mind tanácstalanok voltunk és üresnek éreztük a fejünket. Már épp feladtuk volna a dolgot amikor Cedric épp felénk sétált és arrébb húzta Harryt, biztos voltam benne, hogy segíteni fog neki megfejteni a rejtélyt. Mikor a hugrabugos elment, Harry mosolyogva pillantott ránk.
-Ma fürdőzni fogok!- jelentette ki büszken, mi mind elnevettük magunkat, ám meg mindig zavarodottak voltunk.
-Dehát mit mondott? Bökd mar ki!- nyaggatta őt Ron, ám Harry elkezdett az iskola fele sietni, hátrafelé csak annyit ordított vissza: -A tanári fürdőben!- nem is kell mondani, mindhármunkat érdekelte mi lehet a tanári fürdőben, ami megoldhatja a problémánk, de biztosak voltunk benne, hogy majd elmondja nekünk amikor rájön ő maga a dologra.
Addig is sok más elintézni valónk volt, mivel pár nap múlva esedékes a karácsonyi bál és nekünk Hermionéval ma érkezik a ruhánk. Megkért engem, hogy neki is intézzek egy ruhát amit Alice és Rose készítenek ha már az enyém is ők csináljak. Az étkezőben ültünk amikor a telefonom rezgett és Hermionéval ketten egyszerre pillantottunk egymásra izgatottságunkban.
-Megérkeztek!- kiáltottunk fel egyhuzamban, majd gyors léptekkel kezdtünk kifele menni, hogy találkozzunk Alice-el. Az erdő fele vettük az irányt, mivel ott várt minket, amiatt mert nem akart feltűnést kelteni. Mikor megláttam őt teljes vámpírsebességemmel nekirohantam és a nyakába ugrottam, ez őt nem is lepte meg és erősen visszaölelt.
-Jaj de hiányoztál Elle!- szorongatott meg, majd Hermione felé fordult és rámosolygott- Alice vagyok, Cherelle nagynénje.- Hermione teljesen el volt bűvölve a szépségtől és a kecsességétől, ám végül csak kinyögte magából a saját nevét és egy 'nagyon örülök'-öt is.
-Na, na, na, hol vannak a ruhák?- érdeklődtem kíváncsian- Egész nap ezekre vártunk!-csaptam össze a kezeim. Kérdésemre Alice azzal felelt, hogy előkapott két vállfára akasztott gyönyörű ruhát. A szánk tátva maradt mindkettőnknek, mikor megláttuk őket, nem hittem a szememnek és a ténynek, hogy az én ruhámat tartja a kezében. Hermionénak is hasonló gondolatai voltak a saját estélyijével kapcsolatosan. Alice csak nevetett a reakcióinkon, majd az órájára nézett és megcsóválta a fejét.
-Sietnem kell, de ezeket meg odaadom.- mondta majd a kezembe nyomott két bőröndöt és a vértasakos táskámat, majd a ruhákat is belehelyezte abba a dobozba amibe hozta őket.- Imádlak Elle, remélem nagyon jól fogod erezni magad a bálon, ezt az egész család nevében mondom.- majd egy csókot nyomott a homlokomra és eltűnt. Hermionéval mi is visszasiettünk az épületbe, hiszen akartunk egy főpróbát tartani és jobban szemügyre venni mindent amit Alice hozott nekünk.
A szobánkba érve már olyan állapotban voltunk mindketten, amit nem lehetett volna leállítani, folyamatosan vigyorogtunk és nem tudtunk egy helyben maradni. Először Hermione próbálta fel a halvány rózsaszín árnyalatú ruháját, ami teljes mértékben kielmelte a haja színét és jól állt a piroskás arcával. Teljesen elvarázsoló volt a kinézete, ám egyben nagyon természetesen is állt neki. Ábrándosan nézett végig magán a tükörben, nem hitt a szemének, hogy ez ténylegesen ő.
-Gyönyürű vagy.- szólaltam meg végül, ő pedig teljes meglepettséggel fordult hátra és elnyílt ajkakkal nézett rám. Nem tudta mit is mondjon, de az arca mindent elmondott a gondolatai mellett, nem hitte volna, hogy ilyen bókot kap tőlem, ám én tényleg komolyan gondoltam. Végül elmosolyodott.
-Köszönöm, Cherelle.- mondta szelíden. A ruha ami rajta volt finoman simult alakjához és majdnem a földig ért, voltak vékony pántjai ám mellmagasságban is volt kétfelől ujja, amik fodrokban végződtek. A lenge, vékony anyag könnyű volt és megengedte, hogy kecsesen tudjon mozogni benne, ez elég jól jött Hermionénak, hiszen megnyitó táncolnia kell Viktorral, aki ugyanolyan versenyző, mint Harry. Minden versenyzőnek kötelező részt vennie a megnyitó táncban és Viktor Hermionét hívta el magával, ami számomra nem volt olyan meglepő, hiszen egyértelmű mennyire odavan a lányért a bolgár fiú.- Szerinted tetszeni fog a ruha Viktornak?- kérdezte Hermione teljes ártatlansággal tőlem, én csak elmosolyodtam.
-Már hogy a fenébe ne tetszene neki? Akinek nem fogsz tetszeni az bolond!- fogtam meg barátnőmet a vállánál, mire ő hatalmas mosolyt varázsolt az arcara.
-De most már hadd lássuk a te ruhádat is!- újjongott nekem, majd a kezembe nyomta a ruhám.
Miután felvettem a ruhámat és a cipőt is a tükör elé álltam, ám nem hittem a saját szememnek, gyönyörűnek éreztem magam abban a pillanatban. A ruhámnak nem volt pántja és derék magasságig a felső része teljesen a alakomhoz simul, majd deréktől lefele kissé eláll alakomtól és majdnem a földig ér. A felső réteg vékony anyagot apró gyöngyök díszítik, amik a ruha felső részén sűrűbben vannak és egyre kevesebb lesz a ruha alja felé, ez az egész fehér színben. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen szépnek érezhetem magam. Hermione csak eltátott szájjal bámult a hátamnál rám, majd annyit mondott: -Hűha...
Mikor megfordultam és felé néztem ő nagy mosollyal nézett rám. -Nem gondoltam, hogy annál is szebb tudsz lenni, mint amennyire eddig voltál, de folyamatosan meglepsz.- a szavai annyira jól estek, hogy meg kellett öleljem őt, szorosan karoltuk egymást jó pár pillanatig és mindkettőnknek ugyanaz volt a fejében: 'alig várom a karácsonyi bált'.
-Köszönöm, Cherelle.- mondta szelíden. A ruha ami rajta volt finoman simult alakjához és majdnem a földig ért, voltak vékony pántjai ám mellmagasságban is volt kétfelől ujja, amik fodrokban végződtek. A lenge, vékony anyag könnyű volt és megengedte, hogy kecsesen tudjon mozogni benne, ez elég jól jött Hermionénak, hiszen megnyitó táncolnia kell Viktorral, aki ugyanolyan versenyző, mint Harry. Minden versenyzőnek kötelező részt vennie a megnyitó táncban és Viktor Hermionét hívta el magával, ami számomra nem volt olyan meglepő, hiszen egyértelmű mennyire odavan a lányért a bolgár fiú.- Szerinted tetszeni fog a ruha Viktornak?- kérdezte Hermione teljes ártatlansággal tőlem, én csak elmosolyodtam.
-Már hogy a fenébe ne tetszene neki? Akinek nem fogsz tetszeni az bolond!- fogtam meg barátnőmet a vállánál, mire ő hatalmas mosolyt varázsolt az arcara.
-De most már hadd lássuk a te ruhádat is!- újjongott nekem, majd a kezembe nyomta a ruhám.
Miután felvettem a ruhámat és a cipőt is a tükör elé álltam, ám nem hittem a saját szememnek, gyönyörűnek éreztem magam abban a pillanatban. A ruhámnak nem volt pántja és derék magasságig a felső része teljesen a alakomhoz simul, majd deréktől lefele kissé eláll alakomtól és majdnem a földig ér. A felső réteg vékony anyagot apró gyöngyök díszítik, amik a ruha felső részén sűrűbben vannak és egyre kevesebb lesz a ruha alja felé, ez az egész fehér színben. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen szépnek érezhetem magam. Hermione csak eltátott szájjal bámult a hátamnál rám, majd annyit mondott: -Hűha...
Mikor megfordultam és felé néztem ő nagy mosollyal nézett rám. -Nem gondoltam, hogy annál is szebb tudsz lenni, mint amennyire eddig voltál, de folyamatosan meglepsz.- a szavai annyira jól estek, hogy meg kellett öleljem őt, szorosan karoltuk egymást jó pár pillanatig és mindkettőnknek ugyanaz volt a fejében: 'alig várom a karácsonyi bált'.
